Az újjászületés nem mindig a teher megszűnését jelenti, hanem azt, hogy már nem ugyanúgy visszük tovább - Hajdú Ádám pszichológus

Van az életnek egy része, amivel nem lehet tárgyalni. Nem azért, mert nincs bennünk elég erő vagy tudatosság, hanem mert egyszerűen vannak helyzetek, amelyek az irányításunkon kívül esnek.

Veszteségek, elengedések, döntések következményei, kapcsolatok törékenysége. Mindaz, ami nem alakítható tetszés szerint, és ami mégis mélyen érint bennünket.

Ezekkel a tapasztalatokkal szemben gyakran az az első reakciónk, hogy megpróbáljuk kikerülni őket. Értelmet keresünk, megoldásokat, de legfőképpen gyors lezárást. Abban bízunk, hogy ha elég jól értjük a helyzetet, akkor valahogyan megszüntethető a benne lévő feszültség.

De mégis, vannak élethelyzetek, amelyek nem oldódnak meg attól, hogy megértjük őket. Nincsen rájuk gyors megoldás és lezárás sem.

Mert van, amit egyszerűem nem lehet letenni.

Talán ezt a tapasztalatot lehetne a „kereszt” szóval leírni. Nem vallási, hanem emberi értelemben. Annak a felismerését, hogy bizonyos terheket nem választunk, mégis hordoznunk kell őket. Hogy az élet része az is, ami nehéz, ami fájdalmas, ami nem igazodik a vágyainkhoz.

És mégis, nem mindegy, hogy hogyan cipeljük ezt a terhet.

Mert van különbség aközött, hogy egyedül, magunk ellenében próbáljuk elviselni, vagy úgy, hogy közben kapcsolatban maradunk, önmagunkkal és másokkal is. Hogy nem keményítjük meg magunkat teljesen, hanem megengedjük, hogy a nehézség ellenére is jelen legyünk.

Talán a változás nem ott kezdődik, amikor a teher megszűnik. Hanem ott, amikor már nem ugyanúgy hordozzuk.

És ebben a „nem ugyanúgyban” jelenik meg valami, ami túlmutat a puszta túlélésen: egyfajta belső elmozdulás, amely nem látványos, mégis alapvető.

Nem a körülmények változnak meg elsőként. Hanem az, ahogyan bennük jelen vagyunk.

www.hajduadam.hu