Az imposztor-szindróma terápiás kezelése

„Csak szerencsém volt?” — Imposztor-szindróma és a pszichológia lehetőségei

Sokunkkal előfordult már, hogy elértünk valamilyen sikert a magánéletben, vagy karrierben, mégsem tudunk teljes lelkesedéssel örülni neki, vagy akár őszintén fogadni a gratulációkat, mert folyamatosan ott motoszkált bennünk az a gondolat, hogy „csak szerencsés voltam”, vagy „véletlenül sikerült így, mások biztos többet tudnak nálam”. Vagyis a sikereket nem saját érdemnek, hanem a helyzet szerencsés, vagy véletlen alakulásának tudjuk be, akár lekicsinyítve a saját aktív részvételünket a történések alakulásában. Ezt a jelenséget nevezi a pszichológia imposztor-szindrómának.

Mi az imposztor-szindróma?

Az imposztor-szindróma olyan önmagunkról alkotott kép, amelyben folyamatosan kételkedünk a saját képességeinkben, még akkor is, ha objektíven nézve szerepet játszottunk a dolgok pozitív alakulásában, és mások is elismernek minket. Épp ezért, gyakran együtt jár a lebukástól való félelemmel, azzal a belső érzéssel, hogy „ha rájönnek, hogy valójában nem tudok ennyit, elveszítem a helyemet, kinéznek, lebukok.”

Ez a jelenség nem ritka: a tanulmányok szerint legalább minden tizedik, de egyes csoportokban akár 80 % feletti arányban is előfordulhat, életkortól és foglalkozástól függetlenül ez a fajta gondolkodás önmagunkról.

Miért fontos megérteni az imposztor-szindrómát?

Az imposztor érzés nem csak kellemetlen belső élmény, hanem tünete lehet saját nem jól működő belső működéseinknek. Kutatások szerint gyakran együtt jár szorongással, alacsony önbecsüléssel és énhatékonysággal, vagy súlyos esetekben akár depresszióval is. Működésünkben való jelenléte akár egyenes úton elvihet minket a kiégésig is, legyen az a munkahelyi, vagy magánéleti (érzelmi) kiégés. Ugyanis, akikben gyakran működésbe lép az imposztor szindróma, hajlamosak lehetnek folyamatosan túlkompenzálni, túl magas elvárásokat támasztani önmagukkal szemben, perfekcionista módon viszonyulni önmagukhoz, vagy éppen elkerülni a felelősséget, nehogy „lelepleződjenek”. Így egy hosszútávon nem fenntartható belső-külső környezetet is teremthetnek maguknak, ami tele lehet feszültséggel.

Mi segíthet? – kognitív terápiák, mint ígéretes megközelítés

Egy kutatás, amelyben a sématerápia hatását vizsgálták meg imposztor-szindrómával küzdő munkavállalók körében, arra világít rá, hogy ez a terápiás irány igen hatékony lehet bizonyos következmények kezelésében. A sématerápia a ma uralkodó kognitív terápiás irányzatnak az egyik fajtája, így többek között fókuszál a gondolatokra, és azokra adott belső reakcióinkra. Mivel az imposztor-szindrómának sokszor gondolati megnyilvánulási is vannak, így ha megtanulunk az ebből az érzésből fakadó gondolatainkra hatékonyan reagálni, akkor megtanulhatjuk magát az imposztor-szindrómát is kezelni.

A kutatás során a sématerápia alkalmazása után azt figyelték meg, hogy a résztvevők körében nőtt az énhatékonyság (vagyis a saját képességekbe vetett hit), csökkent a kiégés, valamint mérséklődött a perfekcionizmus. Ráadásul nem csak az önmagukkal szembeni elvárások, hanem mások elvárásaival és a társadalmi nyomással kapcsolatos perfekcionista gondolatok is csökkentek.

Ez azt sugallja, hogy a sématerápia egy megfelelő eszköz lehet arra, hogy átfogóan kezelje az imposztor-szindrómához kapcsolódó mintákat. Ugyan a felhasznált kutatás sématerápiát használt az imposztor-szindróma megközelítéséhez, de más terápiás módszerek is megfelelőek lehetnek erre a célra, ugyanis a pszichológiai tanácsadás alapvető része a gondolatokra, érzésekre adott reflexió.

Források:

Bravata, D.M., Watts, S.A., Keefer, A.L. et al. Prevalence, Predictors, and Treatment of Impostor Syndrome: a Systematic Review. J GEN INTERN MED 35, 1252–1275 (2020). https://doi.org/10.1007/s11606-019-05364-1

Bagheri Sheykhangafshe F, Tajbakhsh K, Savabi Niri V, Mikelani N, Eghbali F, Fathi-Ashtiani A. The effectiveness of schema therapy on self-efficacy, burnout, and perfectionism of employees with imposter syndrome. Health Dev J. 2022;11(3):140–148. doi:10.34172/jhad.92349