Az evészavarok fajtái - második rész

Evészavarnak nevezzük azokat a mentális betegségeket, amelyekben a személy szélsőséges étkezési formák által próbálja bizonyos érzéseit kezelni.

Az evészavarok ritkábban előforduló fajtái – melyek a hétköznapi életben kevésbé ismertek – pica, izomdiszmorfia, osfed, kényszeres túlevés, Prader Willi szindróma, diabulimia, orthorexia nervosa, szelektív étkezési zavar, drunkorexia, pregorexia, arfid, kérődzéses zavar.

Pica: olyan dolgok után való sóvárgást jelent, melyek nem emberi fogyasztásra alkalmasak. Ilyen lehet például a homok, szappan, fogkrém, kréta, papír, haj, különféle ruhaanyagok, stb. Előfordulása a gyerekeknél, értelmi sérülteknél, mentális betegeknél jellemzőbb. Jellegéből adódóan egészségügyi kockázata nagy. Ritkább esetben a hátterében súlyos tápanyaghiány áll.

Izomdiszmorfia: leginkább férfiaknál előforduló betegség, mely során a személy megszállottan próbálja elérni a lehető legnagyobb és legtökéletesebb izomtömeget. Az izomdiszmorfiás személy testképe torz - jellemzően vékonyabbnak látja magát.

Osfed („egyéb meghatározott étkezési rendellenesség”): ebben az esetben több étkezési zavar tünetei keverednek, vagy ezeken belül nem felelnek meg minden egyértelmű kritériumnak. Például: fellép hányás vagy hashajtás, de nem a túlevéses rohamokat követően. Ide soroljuk az éjszakai evés szindrómát is (mely során a személy éjjel többször is felébred és eszik).

Kényszeres túlevés: a személy egész nap, mindig nagy mennyiségű ételt fogyaszt el anélkül, hogy bármilyen ’megszabadulási’ technikát bevetne.

Prader Willi szindróma: genetikai betegség, melyet gyenge izomzat, lassú fejlődés és étvágytalanság jellemez újszülött korban. Később csillapíthatatlan farkaséhség jelenik meg. Gyakran okoz cukorbetegséget, és nagyban megnehezíti a megfelelő életvitel fenntartását.

Diabulimia: diabulimiának nevezzük azt az esetet, amikor a cukorbeteg személy az inzulinja segítségével igyekszik befolyásolni a fogyást. 

Orthorexia nervosa: jellemzője, hogy a személy megszállottan igyekszik a tökéletes étrend kialakítására, minden figyelmét ez köti le. Az ételeket ’tiszta, jó’ vagy ’nem tiszta, nem jó’ kategóriákba sorolja, a ’nem tiszta’ ételek fogyasztása bűntudatot, nagymértékű szorongást vált ki. Gyakran társulnak hozzá anorexiás tünetek is. 

Szelektív étkezési zavar: a személy extrém mód válogatós, jellemzően csak egy-két fajta ételt hajlandó megenni. Hosszabb távon rendkívül súlyos tápanyaghiány alakulhat ki. 

Drunkorexia: az ilyen személy koplal, a szükséges kalóriákat pedig alkoholfogyasztás által viszi be, így próbálja a soványságot elérni, fenntartani. Egészségkárosító hatása rendkívül nagy.

Pregorexia: terhes nőknél fordul elő, akik annyira rettegnek az elhízástól, hogy a várandósság alatt nem táplálkoznak megfelelően. A pregorexia az anyára és a babára is veszélyes, növeli a vetélés, a szülési komplikációk és a koraszülés esélyét. A zavar gyakrabban előfordul olyanoknál, akik korábban már szenvedtek étkezési zavarban. 

Arfid (elkerülő, korlátozott táplálék beviteli zavar): a személy bizonyos állapú, textúrájú, ízű, megjelenésű ételeket nem hajlandó elfogyasztani. Megelőzheti valamilyen rossz tapasztalat az adott típusú étellel (pl.: fulladás, hasfájás), ami erős félelmet is kivált az adott étellel, ételcsoporttal kapcsolatban. 

Kérődzéses zavar: ismétlődő öklendezéssel jár, a személy újra megrágja és lenyeli vagy kiköpi az ételt. Az öklendezés nem okoz kifejezett rosszullétet, viszont a betegség soványsággal és súlyos tápanyaghiánnyal járhat.