Az emberi kapcsolatok gyógyító hatásúak

Bizonyára te is tapasztaltad, hogy egyre több a magányos és elszigetelt ember körülötted, lehet te magad is ezt érzed. Egyre kevesebb társas interakcióban veszel részt, egyre kevesebb emberrel találkozol. Egyre többször azt veszed észre, hogy ha beszédbe is elegyedsz valakivel, akkor sem figyel rád oda igazán a másik, esetleg te sem tudsz őrá odafigyelni. Nem vagyunk teljesen jelen ezekben a helyzetekben, mert kapkodjuk a fejünket jobbra, balra, másodpercenként ellenőrizzük a telefonunkat, jött e rá valami értesítés, vagy fel is vesszük, ha épp beszélgetés közben hív minket valaki, és igazán már nem is hallgatjuk meg egymást. Így egy idő után érthető módon az embereknek elmegy a kedvük attól, hogy megkérdezzék a másiktól, hogy „Szia, hogy vagy?”. Vagy őszintén elkezdjenek válaszolni erre a kérdésre.

Pedig az emberi kapcsolatok gyógyító hatásúak is tudnak lenni. Összefüggés van az egészség, és a társas kapcsolatok mennyisége és minősége között. A stresszkeltő tényezőkkel való megküzdésben szerepe van a kapcsolataink természetének és minőségének. Ugyanis a pozitív társas kapcsolataink egy terápiás hálót szőnek körénk, amely valahogy így tud működni:   

„Képzeld el, hogy rossz éves értékelést kapsz a munkahelyeden. A főnököd negatív visszajelzést ad. Nagyon feldühít a dolog. Állandóan erre gondolsz. Visszamész, és azt mondod az egyik kollégádnak: Hihetetlen, hogy ezt mondta. Szerintem ez nem igaz! A munkatársad pedig meghallgat téged és megerősít a véleményedben. Ez egy kicsit megnyugtat. Majd felhívod egy másik kollégádat és neki is elmeséled. Aztán hazamész, és a párodat szintén beavatod. Így már kaptál három, négy, öt terápiás dózist, ahol te dönthetted el, mikor és hogyan beszélsz az élményről, amely felzaklatott. Amint a többiek meghallgatják a te nézőpontodat, visszanyered az egyensúlyodat, és megerősítést kapsz. Máris jobban érzed magad.”  

Tehát az emberek mentális egészségének egyik előrejelzője az egyén társas élete, vagyis a kapcsolati egészsége. Ez két tényezőtől függ: a társas kapcsolatok kialakítására és fenntartására való alapvető képességünktől, és a család, a környezet, és mindenféle olyan hely teremtette lehetőségektől, ahol kapcsolatokat tudunk létesíteni.

Az első tényező egyéni vagy csoportos önismereti munkával (például pszichodráma) fejleszthető. A második tényező, a lehetőségek keresése pedig szintén változtatást és energia befektetést igényel, mert fel kell kutatni a lehetőségeket, majd el kell indulni otthonról, ki kell menni a lakásból. De azt tapasztalom, hogy virágoznak a közösségi médiában a mindenféle tematikára épülő csoportok, csoportos rendezvények, programok, ahol nagy eséllyel hasonló érdeklődésű emberekkel lehet találkozni. És így már megteremtettük a lehetőségét annak, hogy tudjunk kapcsolódni, ismerkedni, kapcsolatokat kialakítani. A saját mentális állapotuk javulása, a jóllétünk ennyit meg kell, hogy érjen.

Bruce Perry és Oprah Winfrey: Mi történt veled? című könyvének Kapcsolatokra éhezve a modern világban c. fejezete alapján. Az idézet a 227. oldalról van.