Az elme szabadsága

A virtuális élet hogyan és mennyiben befolyásolja elménk szabadságát, avagy a tudatosság fontossága. A különböző platformokat számos módon használjuk, mivel mára életünk alapjaihoz tartozik. Ki lenne az, aki üzleti leveleit postai úton intézné? Ki küldene levelet a kiszemelt párnak, vagy ki menne el a könyvtárba adatokért? Sorolhatnám tovább az internet adta lehetőségeket, ami nélkül ma már elképzelhetetlen életünk. Én a sok haszon mellett a tudatos használatra szeretnám felhívni a figyelmet, amivel megőrizhetjük az életünket megkönnyítő lehetőségeket, azonban mint mindenben, ebben is jó a tudatosság, az odafigyelés az egyensúly megőrzésére.

Mostanában sokat hallom, hogy nincs idő semmire, hogy rohan az idő, és még az is felmerült, hogy talán másképpen, gyorsabban tellik az idő mint eddig. Ebben nem tudok dönteni, azonban az biztos, hogy sok idő megy el életünkből a virtuális platformokon. Manapság a munka nagy része maga is online térben folyik, de ami elgondolkodtató, hogy a kikapcsolódás is oda tevődött át. Nehéz ellenállni a csábításnak akkor, amikor már a filmajánlat is személyre szólóvá válik, amikor a szociális oldalak kínálata a személyes érdeklődési körünkhöz igazodik, így a pár percesre tertvezett nézelődésből könnyen válik pár órás. Azonban az olyan “hagyományos” időtöltések, mint például az olvasás, séta, sütés-főzés pihentetőbbek és ezáltal jobb hatással vannak ránk, mivel azok nyugtatóan hatnak az agyra, az idegrendszerre. A virtuális hálón keresztül kapott képek és információk tömkelege feldolgozásra kerül az agyunk által, így terhelve azt, tehát a pihenés nem is olyan pihentető, mint azt gondoljuk. Emellett valamilyen formában, tudatosan vagy tudatalatt befolyásolnak is minket, elterelve figyelmünket önmagunkről, saját életünkről.  

Mit lehet tenni? Használjuk ki az új lehetőségek adta hasznot és közben teremtsük meg önmagunk és utódaink számára a szabadságot önmagunkkal és szeretteinkkel lenni, élvezni a hétköznapi feladatok elvégzésében rejlő megnyugvást. Nézzünk pár konkrét példát elménk pihenésére:

1. Az olyan hétköznapi feldat, mint a főzés is lehet megnyugtató, ha azt odafigyeléssel csináljuk, esetleg az együtt élők meg is oszthatják a teendőket, amiben nem az a fontos, hogy ki mennyire csinálja jól saját feladatát, hanem az együttlét maga. A főzéssel töltött időt színesebbé lehet tenni például zenével, hangos könyvvel vagy egy minket érdeklő érdekes előadás meghallgatásával.
2. A beszélgetéssel töltött idő felbecsülhetetlen értékű, hiszen oly keveset tudunk közeli hozzátartozóinkról azon túl, hogy ki mikor hol járt és mit csinált. Érdemes elbeszélgetni arról is, hogy ki miről mit gondol, hogy érez dolgokkal kapcsolatban és egyáltalán hogy éli meg a vele történteket. Ehhez segítségül felhasználható a blogomban található cikk, melyet a Budai Polgár című lapnak írtam; “Beszélgetve szeretni, szeretve beszélgetni.”
3. A kutyások sétája adott, de mi van azokkal, akik nem tartanak kutyust? Egy együttes séta adta élmény csodás kikapcsolódásra adhat lehetőséget a friss levegőn.
4. És néha azt is “megengedhetjük” magunknak, hogy csak pihenjünk szabadon engedve fantáziánkat, esetleg egy szép képet, vagy az ablakunk kilátását nézve. Az elme kreativitása csak akkor száll szabadon, ha nincs lefoglalva.
5. Nem utolsó sorban pár szót szólnék az ünnepi előkészületekről is, bár erről a következő cikkem fog részletesebben szólni, ami a jövő héten jelenik meg. Az ünnepre való készülés is lehet másképp, mint azt eddig megszoktuk. Itt a tudatosság elsősorban abban jelenhet meg, hogy nem csupán a karácsony három napjára fókuszálva végezzük az előkészületeket, hanem már maga ez az időszak is része az ünnepnek, amit az Advent huszonnégy napja jelez számunkra.  Mivel az előkészület hosszabb, mint maga az ünnep, ezért érdemes azt is ünnepivé tenni, bevonva szeretteinket, akikkel jó hangulatot teremtve igazán a szeretetről szólhat ez az időszak. A család apraja nagyja kaphat feladatokat, például a gyerekekkel elkészíthetőek az otthoni díszek, megspórolva egy csomó jövőre kidobandó lom megvételét, vagy lehetnek férfi és női feladatok, amibe bevonhatóak a család különböző generációi, és így tovább. A lényeg, hogy a karácsony egy meghitt hangulatú és minél kellemesebb időszak legyen, amit egymásra és magunkra figyelve élvezzünk ahelyett, hogy egy készüléket bámulva töltenénk.  

Ez csupán pár ötlet a tudatosság gyakorlásának elkezdésére, amivel mélyebben élhetjük meg a napjainkat és talán az idő is “lelassul”.

Mindazoknak, akik ennél mélyebb tudatosságot szeretnének elérni, ajánlom az önismereti trénininget.