Az élet értelmének kérdése

Mi dolgunk van az itt töltött időnk alatt? Gondolhatnánk, hogy mi a fenének kellene egyáltalán értelmet adni az életünknek, ám az a helyzet, hogy mintha ez nem is annyira döntés kérdése volna, inkább alapvető emberi adottság - ha rákeres az ember angolul az élet értelme kifejezésre, 225 millió találat jelenik meg a Google-n. 

Szóval van ez az adottság, és az emberiség különféle válaszokat időről időre megpróbál kitermelni magából. Egyféle válasz a vallás, hiszen a különféle irányzatok általában megfogalmaznak valami nagy képet, amiben el tudja aztán helyezni magát az ember a maga egyszeri életével. 

Ám hogyha ez nincs jelen az egyén életében, akkor egészen magára van utalva. Ez persze egy szabadságélmény, mi magunk szabhatjuk meg a saját életünk értelmét, ám mintha sok esetben ez szintúgy szorongást váltana ki inkább, mint az előbbiekben tárgyalt halál kérdése. Ránk szakad ugyanis a felelősség élménye, hiszen mivel én rendelkezem a saját időm és értékválasztásaim felett, így adott esetben kizárólag magamat tehetem felelőssé az adott döntéseim után. 

Ebből azt hiszem, az következik, hogy a mi az élet értelme kérdésre való személyes válaszunk kialakításához szükséges egy jó adag magunkba vetett hit. El kell hinnünk, hogy következik belőlünk valami - vagy valamik -, és el kell hinnünk, hogy ami következik belőlünk, azzal szabad foglalkoznunk, azzal megéri foglalkozni - akkor is, ha közben olykor-olykor pl. frusztrálódunk. 

Eszembe jut erről egy esetrészlet. 26 éves férfi B. szürkének, egyhangúnak érezte az életét. Többre, színesebbre, lélegzőbb valóságra vágyott  - ami az élete egy korábbi szakaszában jellemezte is azt. Beszélgetéseink során kiderült, hogy kisgyermekkora óta nagyon fontos számára a környezet, illetve a környezetvédelem. Azonban jóideje egyáltalán nem foglalkozik a témával, mert fél attól, hogyha így tenne, akkor sokkal többet szorongana a klímaválságon, és annak következményein -  tény, hogy ebben a szürke szakaszban szinte egyáltalán nem szorong mindezeken. Végül mégiscsak ebbe az irányba fordult, csatlakozott egy környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezethez, és még a munkájához kapcsolódóan is ezen témához kapcsolódó projektbe kezdett. Elkezdte felvállalni az olykori szorongás lehetőségét, ám cserébe színesebb - főképp a hozzá passzoló zöldszínű - valóságban kezdett újra élni.

(Hogyha olvasnál a témában: ugyancsak Kőváry Zoltán és Irvin D. Yalom egzisztenciális pszichológiával kapcsolatos könyveit ajánlanám.)