Az autogén tréning

Az autogén tréning egy relaxációs technika, amit J.H.Schultz (1884-1970) német pszichiáter dolgozott ki. Elméleti alapjait a hipnózisból és a pszichoanalízisből merítette. Mivel az akkoriban elterjedt és sokak által használt hipnózist számtalan kritika érte, Schultz célja az volt, hogy megtanítsa pácienseit saját magukat hipnózisba vinni. Ahogy a neve is mutatja, ez egy “önvezérelt, önmagunknak generált” relaxáció. Különböző testérzetekből indul ki, amelyek megélésével lehet módosult tudatállapotot elérni. 1910-ben dolgozta ki módszerét, 1926-ban a Berlini Egyetemen hozta nyilvánosságra, 1932-ben jelentette meg alapművét (Az autogén tréning - koncentratív önellazítás) belőle.

Az autogén tréninget egyénileg vagy csoportosan is elsajátítható 10-12 alkalom alatt. Ehhez otthoni gyakorlás is társul (napi kétszer/háromszor 10-15 perc). A módszer megtanulása után önállóan végezhető, gyakorolható.

A módszer 6 gyakorlatból áll: 

1. elnehezedés (az izmok ellazítása)
2. melegségérzés (az érrendszer ellazításának gyakorlata)
3. légzés gyakorlata
4. szív gyakorlata
5. has gyakorlata
6. fej gyakorlata

Az autogén tréninget elsősorban stresszoldásra, feszültség csökkentésére, szorongásos állapotok kezelésére szokás alkalmazni, de hatásos alvászavarok, depresszió, pszichoszomatikus betegségek kezelésére is, valamint betegségmegelőzés céljából is végezhető.

Autogén tréninget önmagában vagy más relaxációs technikákkal (pl. KIP, meditáció, stb.) kombinálva is lehet alkalmazni.

Tudományos kutatások az autogén tréning hatásairól

Az autogén tréning hatását számos tanulmányban vizsgálták egészségesek esetében. Például az autogén tréning gyakorlásának köszönhetően szignifikánsan csökkent –a klinikai gyakorlatok miatt fokozott stressznek kitett- ápolástanhallgatók stresszszintje (Lim és Kim, 2014) és szorongása (Charlesworth, Murphy és Beutler, 1981; Kanji, White és Ernst, 2006) és a betegségek miatti hiányzások száma (Bailey, 1984). 

Különböző betegségek esetében, különböző betegcsoportoknál is szoktak autogén tréninget alkalmazni (mint kiegészítő terápiát/kezelést), és kimutatható, hogy meglehetősen pozitív eredményeket érnek el általa. Rákos betegeknél az autogén tréning csökkentette a depressziót, a szorongást, javította a megküzdést és kedvezően hatott az alvásra (Hidderley és Holt, 2004; Wright, Courtney és Crowther, 2002). Az autogén tréning pozitívan befolyásolta a szklerózis multiplex-es betegek életminőségét és jóllétét (Sutherland, Andersen és Morris, 2005). Migrénes betegeknek állapotbeli javulás értek el, míg tenziós fejfájásosaknál más módszer eredményességét valószínűsítik (Sargent, Green és Walters, 1973). Krónikus fejfájásnál az autogén tréning és az elektromiográfiás biofeedback együttes alkalmazása a legeredményesebb (Cott, Parkinson, Fobich, Bedard és Marlin, 1992). Magas vérnyomásos betegeknél relaxációs technikák hatására csökken a szisztolés és a diasztolés vérnyomás értéke (Charlesworth, Williams és Baer 1984; Aivazyan, Zaitsev és Yurenev, 1988). Asztmásoknál autogén tréning hatására javulás mutatható ki az objektív tüdőfunkciók mérőszámaiban (Henry, de Rivera, Gonzalez-Martin és Abreu, 1993). Raynaud-szindrómás betegekél is eredményes módszer (Keefe, Surwit és Pilon, 1980; Surwit, Pilon és Fenton, 1978). Epilepsziásoknál ritkábban jelentkeznek rohamok (Akimenko és Gromov, 1995; De Rivera, De Montigny és Remillard, 1977). Atópiás ekcémásoknál az autogén tréninget követően csökkent a depresszió és a szorongás (Ehlers, Stangier és Gieler, 1995). Meddő nők esetében képes fokozni a termékenységet, és csökkenti az állapotszorongást (O’Moore, Harrison, Murphy és Carruthers, 1983). Irritábilis bél szindrómás (IBS) betegeknél több pszichológiai jellemző mentén is általános javulás volt kimutatható. Susen (1978) esettanulmányában egy colitis ulcerosás nőről számol be, akit -különös hangsúllyal a hasi relaxáción- autogén tréninggel kezeltek, és a fájdalmak folyamatosan időtartama és intenzitása folyamatosan csökkent, majd a 12.hét után teljesen megszűnt.   Milne, Joachim és Niedhardt (1986) vizsgálataiban a gyulladásos bélbetegek stresszszintje szignifikánsan csökkent autogén tréning hatására.

 Látható, hogy az autogén tréning (ahogy más relaxációs technikák is) számos előnnyel, pozitív hatással bír. Mind egészségesek, mind krónikus betegséggel küzdők esetében javasolt az autogén tréning rendszeres gyakorlása.

Irodalomjegyzék

Aivazyan, T. A., Zaitsev, V. P., Yurenev, A. P. (1988): Autogenic training in the treatment and secondary prevention of essential hypertension: Five-year follow-up. Health Psychology, 7, pp. 201-208.

Akimenko, M. A., Gromov, S. A. (1995): Adaptive biocontrol in the system of treating epilepsy patients. Zurnal Nevropatologii I Psichiatrii imeni S.S. Korsakova, 95(3), pp. 45–48.

Bailey, R. D. (1984): Autogenic regulation training and sickness absence amongst student nurses in general training. Journal of Advanced Nursing, 9, pp. 581–587.

Charlesworth, E. A., Murphy, S., Beutler, L. E. (1981): Stress management skill for nursing students. Psychotherapeutic Processes, 37, pp. 284–290.

Charlesworth, E. A., Williams, B. J., Baer, P. E. (1984) : Stress Management at the Worksite for Hypertension: Compliance, Cost-Benefit, Health Care and Hypertension-Related Variables. Psychosomatic Medicine, 46, 387-397.

Cott, A., Parkinson, W., Faich, M., Bédard, M., Marlin, R. (1992): Long-term efficacy of combined relaxation: biofeedback treatments for chronic headache. Pain, 51, pp. 49–56.

De Rivera, J. L. G., De Montigny, C., Remillard, G. (1977): Autogenic therapy of temporal lobe epilepsy. Therapy in Psychosomatic Medicine, 4, pp. 40–47.

Ehlers, A., Stangier, U., Gieler, U. (1995): Treatment of atopic dermatitis: A comparison of psychological and dermatological approaches to relapse prevention. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 63(4), pp. 624–635.

Henry, M., De Rivera, J. L. G., Gonzalez-Martin, I.J., Abreu, J. (1993): Improvement of respiratory function in chronic asthmatic patients with autogenic therapy. Journal of Psychosomatic Research, 37, pp. 265–270.

Hidderley, M., Holt, M. (2004): A pilot randomized trial assessing the effects of autogenic training in early stage cancer patients in relation to psychological status and immune system responses. European Journal of Oncology Nursing, 8, pp. 61–65.

Kanji, N., White, A., Ernst, E.(2006): Autogenic training to reduce anxiety in nursing students: randomized controlled trial. Journal of Advanced Nursing, 53, pp. 729–735.

Keefe, F. J., Surwit, R. S, Pilon, R. N. (1980): Biofeedback, autogenic training, and progressive relaxation in the treatment of Raynaud’s disease: A comparative study. Journal of Applied Behavior Analysis, 13, pp. 3–11.

Lim, S. J., Kim, C. (2014): Effects of Autogenic Training on Stress Response and Heart Rate Variability in Nursing Students. Asian Nursing Research, 8, pp. 286–292.

Milne, B., Joachim, G., Niedhardt, J. (1986): A stress management programme for inflammatory bowel disease patients. Journal of Advanced Nursing, 11, pp. 561–567.

O'Moore,  A.M., O'Moore, R.R., Harrison, R.F., Murphy, G., Carruthers, M.E. (1983): Psychosomatic aspects in idiopathic infertility: Effects of treatment with autogenic training. Journal of Psychosomatic Research, 27, pp. 145–151.

Sargent, J. D., Green, E. E., Walters, D., E. (1973): Preliminary Report on the Use of Autogenic Feedback Training in the Treatment of Migraine and Tension Headaches. Psychosomatic Medicine, 35, pp. 129-135.

Surwit, R. S., Pilon, R. N., Fenton, C. H. (1978): Behavioral treatment of Raynaud's disease. Journal of Behavioral Medicine, 1, pp. 323–335.

Susen, G. R. (1978): Conditioned relaxation in a case of ulcerative colitis. Journal of Behavior Therapy and Experimental Psychiatry, 9, pp. 283.

Sutherland, G., Andersen, M. B., Morris, T. (2005): Relaxation and Health-Related Quality of Life in Multiple Sclerosis: The Example of Autogenic Training. Journal of Behavioral Medicine, 28, pp. 249–256.

Wright, S., Courtney, U., Crowther, D. (2002): A quantitative and qualitative pilot study of the perceived benefits of autogenic training for a group of people with cancer. European Journal of Cancer Care, 11, pp. 122-130.