Az asszertív kommunikáció alapja: én-közlések

Az életünk során számos konfliktussal kell megküzdenünk. A leghétköznapibb helyzetektől kezdve egészen a bonyolult, érzelmekkel telített szituációkig helyt kell állnunk, és valamiféle módon érvényesíteni kell az álláspontunkat.

A konfliktuskezelésnek természetesen többféle módja van, vérmérséklettől függően más-más úton közelítjük meg a kérdést. Alapvetően azonban három típust különíthetünk el. Az agresszív  stílus hétköznapi megközelítésben a dominánsabb félhez tartozik, aki minden áron a saját igazát akarja érvényesíteni. Ez az erőszakos megközelítés gyakran kényszeríti vitapartnerét a passzív, elkerülő stílus felvételére. A konfliktuskerülő személyek ahelyett, hogy megfogalmaznák személyes álláspontjukat és érveiket, inkább visszahúzódnak és magukban tartják a feszültséget. Ezzel szemben a harmadik megközelítés, az asszertív közlésmód érdekérvényesítő, de nem erőszakos. Mindkét fél számára előnyös, win-win megoldásra törekszik.

Mára elfogadott álláspont, hogy a konfliktushelyzetek zömében az asszertív kommunikáció gyakorlására érdemes törekedni. De mégis hogyan legyünk asszertívek? 

Az asszertív kommunikáció alapját az én-üzenetek/én-közlések alkotják. Az én-közlések szemben a te-közléssel nem minősítenek, hanem a konkrét helyzetet, és az ahhoz kapcsolódó belső érzéseinket fejezik ki a másik fél számára. Az én-üzenetek célja, hogy a kommunikáció számonkéréstől mentes maradjon, ne vádoljuk, ne szorítsuk sarokba a másik felet, hanem a saját érzékelésünket fogalmazzuk meg.

A hatékony én-üzenetnek három része van. Az első a saját érzéseink megfogalmazása, a második a konkrét helyzet leírása, majd végül az indoklás, a következmények megfogalmazása. 
Egy példán keresztül: Szomorú vagyok (1), amiért késtél a találkozónkról (2), mert úgy érzem, nem vagyok fontos neked (3).
Ugyanez a helyzet te-üzenetekkel így hangzott volna: Elegem van abból, hogy mindig késel! Neked semmi sem fontos! 
Ugye érezhető a különbség? :)

Az én-közlések alkalmazása amellett, hogy erőszakmentes kommunikációt hoz létre, abban is segít, hogy mi magunk tisztázzuk, miért is zavar az adott helyzet. (Például: Valóban a partneremre haragszom, vagy egy korábbi konfliktus miatt vagyok mérges?) Ha pedig ezzel tisztában vagyunk, az már félsiker.

Érdemes kipróbálni!