Átmenetek - Változások az életút során

Vannak olyan helyzetek melyeket életutunk során fordulópontként élünk meg. Ilyen például a válás, az élettárs halála, az elköltözés vagy a munkahely elvesztése. Ezek mindegyike olyan váltást jelentenek, melyben újra kell gondolnunk stratégiánkat, újrafogalmaznunk céljainkat.

Az átmenetekben megkérdőjeleződhet mindaz, ami korábban megbízhatónak tűnt, mégis nehezünkre eshet elengedni azt, amiben egyszer már bíztunk. Félünk lemondani a megszokottról. Ez az ellentmondás olyan lelki feszültséget szül, ami akkor tud csillapodni, ha elfogadjuk a változás szükségszerűségét, illetve azt, hogy életünk egy fejezetétől búcsúznunk kell. 

Az átmeneti helyzeteket a bizonytalanság, az egyensúly hiánya uralja, ami szorongást, feszültséget kelt bennünk. Ilyenkor könnyen sebezhetővé válunk, s akár önmagunkat is megkérdőjelezhetjük. Nem meglepő, ha korábbi nehézségek is előjönnek, hiszen ebben az állapotban fogékonyak vagyunk a konfliktusokra.  

A bizonytalanságunkból kifolyólag meglehet, hogy ragaszkodunk egy korábbi állapothoz, ám amikor azon fáradozunk, hogy fenntartsuk e korábbi állapot illúzióját, egyre inkább elveszítjük a lehetőséget életünk aktív alakítására.

A kételkedés önmagunkban, a szorongás egyre növekvő nyomása valójában lehetőséget jelent, hogy újrafogalmazzuk önmagunkat. Életünk fordulópontjaiban - legyenek azok akár sorscsapások- ott a potenciál, hogy önmagunkká váljunk. Lényeges viszont, hogy a belső bizonytalanságunkat ne azzal csillapítsuk, hogy egy kívülről eredő identitást öltünk magunkra.  

A változás természetszerű, hiszen különböző életszakaszaink is új témákat tárnak elénk, és ezek az énérzésünket is formálják. A változás akkor jelent komolyabb kihívást, hogyha identitásunk kevésbé koherens, s életünk témái kevésbé integráltak. Ilyenkor könnyen elveszíthetjük a bizonytalanságban a viszonyítási alapunkat.

Habár életutunk során énképünk folyamatosan változik, mégis a folytonosság alapvető érzetét képes nyújtani. E folytonos változásban önértékelésünk sincs állandó szinten. Vannak olyan időszakok amikor kifejezetten sebezhetőek vagyunk, s életünket sokkal kritikusabban ítéljük meg.

Az átmenetekben fontos lenne tudomásul vennünk sebezhetőségünket, és azt, hogy megértésre, bizalomra van szükségünk saját magunkkal szemben. Ha lehetőségünk van, s ha másként nem megy, kérjünk ehhez segítséget.