Átmenetek - A nehéz élethelyzetekkel járó változás

Minden megrázkódtatás, amely mélyen érint, arra késztet, hogy elgondolkodjunk önmagunkon. Olyan átmeneti időszakban találhatjuk magunkat, amikor már nem tudunk egyértelműen igent mondani korábbi működésünkre, s egy új és értelmesebb még nem áll rendelkezésünkre. Tanácstalannak, elveszettnek érezhetjük magunkat ezekben az átmenetekben, ami nem meglepő, hiszen identitásunk épp formálódik. Ennek tudatosítása segíthet továbblépni fejlődésünkben.

Épp amikor labilisabbak vagyunk, akkor nyitunk a világra és önmagunkra is. Keressük- kutatjuk a 'megoldást', az új 'eszközöket'. Ebben az állapotban ugyan könnyen válhatunk kiszolgáltatottá, mégis kár lenne lemondanunk e nyitottságról. Amikor megnyílunk saját érzéseink, fantáziáink és vágyaink előtt, esélyt kapunk a változásra. Épp a kényelmetlen átmenetekben lehetünk önmagunkká, ugyanis az énkép elbizonytalanodása kínál lehetőséget, hogy megmerevedett működésünket megtörve változzunk. Ez persze nem minden estben egyértelmű. 

Mikor a fokozott szorongásra védekezéssel válaszolunk, saját magunkat akadályoztatjuk az önmagunkká válásban. Ekkor méginkább ragaszkodunk egy korábbi állapothoz, s ráerősítünk a már jól ismert, ámde elavult stratégiáinkra. Meglehet, hogy a belső bizonytalanságot a környezetünk fokozott rendben tartásával igyekezzük ellensúlyozni. 

Jellemző ilyenkor az is, hogy a mások számára bevált forgatókönyvekhez nyúlunk, elkerülve ezzel a személyességet, s az egyéni lehetőségeink felfedezését.

A megterhelő időszakokban lényeges mozzanat a bizonytalanságunk elfogadása, s az önmagunkkal való bánásmód, hogy kellő időt és teret adjunk magunknak az elengedésre, az esetleges gyászra, az átállásra. Ha képesek vagyunk felszámolni a korábbi állapotokhoz való ragaszkodást, új távlatok nyílnak számunkra.

Ezekben az időkben fokozottabb lehet az álomtevékenység. Érdemes figyelni álmainkat, mert bennük alternatív értelmezési horizontok és döntéslehetőségek is kirajzolódhatnak, ami terápiás, önismereti szempontból lényeges. Az álmok gyakorta a lelki válságainkat írják körül, és annak megoldására tesznek kísérletet. 

Segítségünkre lehet a képzeleti munka is, hiszen az álomhoz hasonlóan a hétköznapi érzékeléshez képest jóval nagyobb szabadságunk van térben és időben. 

Minél elevenebb az imagináció, annál inkább érvényesül érzelmi hatása is, s éppen ettől lesz élményértéke, ami már hatással bír énképünkre. Képzeletben végiggondolhatjuk az esmények különböző kimenetelét, s teret engedhetünk rejtett vágyainknak is.  A képzelet szabadsága rávilágíthat arra, mit is szeretnénk valójában.