Amikor a kényszeresség mérgezi a kapcsolatot

Problémáról csak akkor beszélünk, ha ezek a mindenki által értelmetlennek tartott rituálék átveszik az irányítást a mindennapi életünk felett, igénybe veszik a „Másik fél” idejét, energiáit. Legjellemzőbbek az esti és a reggeli szertatások (pl. a fürdőszobákban eltöltött percek/órák száma), az étkezések és a szexuális élet körüli rítusok kialakítása (ezek jellemzően a higiéniával kapcsolatosak).

A kényszerbetegség lehetséges okai:

• Biológiai (genetika/ hajlam).
• Pszichológiai: (szorongáscsökkentő hatású, aktív elkerülő viselkedés  amely szorongáscsökkentő hatású, ezért a viselkedés rögzül, tehát egy hibás tanulási folyamatról beszélünk.
• Családi tényezők: szülőkhöz való bizonytalan kötődés, szülői modellnyújtás (túlaggódó, túlóvó anya, túlzott precizitás, bizonytalan szülői magatartás).

A családi halmozódás egyértelműen megfigyelhető.

A kényszeres viselkedés nem csak a tünetektől szenvedő fél életét nehezíti, hanem környezete is szenved. A családtagok/partner kénytelenek a kényszeres viselkedés diktálta protokollhoz  igazodni. Családi/párkapcsolati rendszerben elkerülhetetlen ugyanis a „Másik” bevonása a rituálékba, az ellenőrzésekhez, így érthető módon a „Másik fél” nélkülözhetetlenné válik, és jelenlétének hiánya heves szorongást vált ki, amely tovább fokozza a tüneteket, ez végső soron  függőségen alapuló kapcsolati viszonyokat eredményez.

A kényszeres tünetek felett kialakuló rendszerszintű „vakság”, a patológiás viselkedésminták elkendőzését szolgálja. A kényszeres viselkedéshez jellemzően egyfajta szégyenérzet is társul, ezért a kóros jelenségek sok esetben még a párterápiában is rejtve maradnak. Pedig a megromlott kapcsolatoknak nagyon sok esetben éppen ez az oka. A kapcsolat akkor borul, ha a másik fél szeretet energiái kimerülnek, ki akar lépni a titkos szövetségből, elhatárolódó magatartásával már nem tudja tovább szolgálni a partner igényeit a rituálék végrehajtásában. Mindeközben nő a türelmetlensége, viselkedése agresszivitásba hajlik, és ez lesz az a jelenség (az agresszív magatartás) ami jó esetben párterápiába készteti a feleket, vagy éppen a kapcsolat megszakadásához vezet.

Segítő támpontok a kapcsolat rendezéséhez

• A probléma mielőbbi felismerése, a kényszeres beteg kezelése.
• A tüneteknek és ezek kapcsolati hatásának értelmezése együttesen.  
• A partner érzéseinek egyértelmű kommunikációja.
• Elfogadó, de határokat szabó magatartás (aranyközépút - kerüljük a szélsőséges hozzáállást).
• Legyünk megértőek de nem túlzottan megengedőek.
• Méltassuk a gyógyulásra törekvő erőfeszítéseket, ismerjük el a legkisebb sikereket is.
• Támogassuk partnerünket az esetleges gyógyszeres kezelés elfogadásában.
• Vigyük be bátran a problémát a párterápiába!!!