Ami a belső üresség mögött van: az idegrendszer védekezése

Miért érezzük magunkat üresnek, amikor mindenünk megvan? Sokszor hangzik el a kérdés önmagunk felé: „Mi bajom van? Mindenem megvan, mégsem érzek semmit.” Ez egy végtelenül magányos és ijesztő állapot. Ilyenkor az ember nem szomorú, nem dühös, egyszerűen csak azt érzi, hogy teljesen kiüresedett. Ha visszagondolsz a múltra, emlékszel még, hogy korábban tudtál örülni, lelkesedni, sírni vagy haragudni. Most pedig olyan, mintha egy vastag üvegfal választana el mindentől és mindenkitől. Teszed a mindennapi dolgodat, működsz a munkahelyeden, beszélgetsz a családdal és a barátokkal, de valahogy nem vagy igazán jelen a saját életedben. És közben ott motoszkál benned a kínzó kérdés: Mi történt velem? Hová tűnt a régi önmagam? Ezt az állapotot a legtöbben krízisként élik meg. Sokan megijednek tőle, mert azt hiszik, hogy valami végérvényesen elromlott bennük, vagy idővel teljesen érzéketlenné, közönyössé váltak a világ dolgaira. Pedig a valóságban sokszor egyáltalán nem erről van szó. Amikor a lelkünk besokall a túl sok elhúzódó stressztől, a felhalmozódott veszteségektől vagy a fel nem dolgozott fájdalomtól, a testünk és az idegrendszerünk egy ponton túl behúzza a kéziféket. Ez nem hiba, hanem egy automatikus védelmi reakció. A rendszerünk ideiglenesen lekapcsol minden intenzív érzést, hogy megvédjen minket a további érzelmi megterheléstől és a sérülésektől. Kívülről úgy tűnik, hogy zökkenőmentesen működsz, de belül a túlélés érdekében minimálisra csökken a jelenléted. Néha az üresség maga a túlélési stratégia. A saját belső világunkhoz való visszatalálás éppen ezért nem ott kezdődik, hogy erőszakkal vagy akarattal megpróbálunk nagy érzelmeket kicsikarni magunkból. Nem lehet parancsszóra újra boldognak vagy lelkesnek lenni. A gyógyulás első lépése az, ha megértőbben, kevesebb elvárással fordulunk önmagunk felé. Ha nem bántjuk magunkat a fásultság miatt, hanem elfogadjuk, hogy a fáradt idegrendszerünknek most pontosan erre a zsibbadt védelemre és csendre van szüksége a regenerálódáshoz.Ha úgy érzed, hogy az üvegfal már túl régóta áll fent, és egyedül nehéz elviselni ezt a belső csendet, a szakemberrel való közös munka segíthet abban, hogy a rendszered újra biztonságban érezze magát, és a páncél lassan, a saját tempójában feloldódjon.