Állatainkkal való kapcsolat = lehetőség a kötődési sérülések gyógyulására

Akinek van kutyája vagy macskája belül biztosan érzi és tudja, hogy ezek az állatok a gazdájuk számára sokszor „terápiás állatként” is működnek. 

Én is már nem sokkal azután, hogy a kutyám hozzám került észrevettem, hogy ha feszült leszek - anélkül, hogy bármit is mondanék, vagy ez kívülről látszana - a szoba másik felében is észreveszi a nyugtalanságom, és azonnal rohan, hogy hozzám bújhasson, és mindent megtegyen annak érdekében, hogy jobban érezzem magam.

Ma ez már nem csak egyéni észrevétel, tudományos kutatások is alátámasztják azt, hogy a kisállatok simogatása nyugtatólag hat az idegrendszerre, a szívre, és általában véve a kutya vagy macskatartás csökkenti a szív- és egyéb stresszbetegségek kockázatát. 

Saját tapasztalataim alapján és a klienseimmel való munkám során azonban arra a következtetésre jutottam, hogy ennél jóval többről van szó. 

Mert ez nem egy egyoldalú, hanem kölcsönös kapcsolat, amely magában foglalja a kötődést, a felelősségvállalást, és az együttéléssel együtt járó együttműködést is mindkét fél részéről. 

Különösen a lakásban tartott kedvenceknél nyilvánvaló – de a kint tartottaknál is érzékelhető -, hogy az állataink a családunk részévé válnak, nagyon fontos kapcsolatként jelennek meg az életünkben, ahogyan mi is az övékben.

Ez a szoros kapcsolat pedig – mint minden szoros kapcsolat – lehetőséget kínál arra, hogy új kötődési mintákat tanulhassunk. 

Az is, aki nem szeretetteljes családban nőtt fel, kedvesen bánva egy állattal, és odafigyelve rá, felelősen gondozva őt, megtapasztalhat egy érzelmileg biztonságos kapcsolatot, amiből egyrészt sokat tanulhat, másrészt megláthat egy másféle lehetőséget az emberi kapcsolatokra is.

Volt olyan kliensem, aki egyáltalán nem elfogadó vagy biztonságosnak mondható érzelmi légkörben nőtt fel, viszont amint lett egy macskája, elkezdte megtanulni, és megélni azt a szeretetteljes gondoskodást, ami neki nem adatott meg. Egyrészt megtanult felelősséget vállalni egy másik élőlényért, annak a jóllétéért, de egyúttal azt is meglátta, hogy ebben a szerepben az is benne van, hogy ha a macska le is ver egy virágot a polcról, amiért megszidja, attól még ugyanúgy szereti és nem fordul el tőle, hanem megbocsát neki. 

És ez kölcsönös. A macskája is figyel az ő érzelmi állapotaira, próbálja felvidítani, ha szomorú, és nyugtatni, ha ideges. Ha pedig bal lábbal kell fel, és rossz napja van, és emiatt egyszer rákiabál a macskára, bár lehet, hogy az megsértődik, de előbb-utóbb megenyhül, és bármi is történik, mindketten megélik, hogy a kapcsolat stabil, és lehet rá számítani.

Ezért is érdemes jól bánni az állatainkkal. Egyrészt mi is gondoskodást és odafigyelést tanulunk, másrészt a tőlük kapott szeretet azt is megmutatja, hogy milyenek a biztonságos szerető kapcsolatok, amilyenekre mindenkinek szüksége van, és amilyenekre törekedni érdemes. Ez az élmény pedig alapot adhat az emberi kapcsolataink fejlesztéséhez is.