Adventi készülődés – az adventi időszak és a karácsony lelki vonatkozásairól - 1. rész

Míg tavasszal és nyáron a kifelé fordulásnak, extraverziónak, virágzásnak van itt az ideje, addig az ősz és a tél szimbolikájában a befelé fordulásról, intuitív önmagunkba figyelésről, önmagunkhoz kapcsolódásról szól. A tél egyben az összegzés és integrálás időszaka is: az adventi időszak lehetőséget teremt arra, hogy lelassítsunk, elcsendesedjünk és számba vegyük az elmúlt év történéseit, benne cselekedeteinket. „Advent, mint a várakozás időszaka a csend ideje kell, hogy legyen. Korábban sötétedik, hosszabbak az esték, kint hidegebb van. Maga az évszak is arra sarkall, hogy vegyük komolyan szívünk sejtéseit, figyeljünk befelé” (Grün 2000, idézi Antalfai 2016).

Az év végi összegzés összekapcsolja a fényt és az árnyékot – az év legrövidebb napja után az újjászülető fényt ünnepeljük. A téli napforduló idején – mely az északi féltekén december 21-22-ére esik - delel a legalacsonyabban a Nap, és ekkor van az év leghosszabb éjszakája is. Ezért amíg a nyári napforduló alkalmával elődeink azért gyújtottak tüzeket, hogy elűzzék a közeledő sötétséget, addig a téli napforduló alkalmával a fény diadalát, az élet megújulásába vetett hitet ünnepelték, mivel ekkortól kezdtek az éjszakák újra rövidülni, és hosszabbodni a nappalok.

A Római Birodalom fennmaradását fenyegette, hogy a birodalom területén élő népeknek erős saját tradícióik, kultuszaik voltak, a 3. században pedig különösen erősödni kezdett a Napisten és Mithrász-kultusz. A Birodalom az ekkor szintén erősödő keresztény vallásban látta meg a kohézió lehetőségét, a karácsonyt ennek hatására rendelték el. A karácsony szimbolikájában az isteni fényforrást, a sötétségen diadalmaskodó fényt Krisztus szimbolizálta, így a fény ünnepe összekapcsolódott Jézus születésének ünneplésével.

Az őszi időszakban és advent időszakában a külső fény csökken, míg a belső fény növekszik. Így az integráció jegyében a fény és a sötétség, illetve a föld és az ég kapcsolatát a legteljesebben a karácsony ünnepe jeleníti meg. A karácsony az évenként újjászülető fény ünnepe, mely a bennünk szunnyadó új lehetőségeket is megvilágítja. Leó pápa szavait idézve: „Amikor tisztelettel ünnepeljük Megváltónk megjelenését, kiderül, hogy saját kezdetünket ünnepeljük” (idézi Antalfai 2016).

Forrás:
Antalfai, Márta. (2016). Alkotás és kibontakozás. A Katarzisz Komplex Művészetterápia elmélete és gyakorlata. Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány
Hamann, Brigitte (2011). A tizenkét archetípus. Az állatöv és a személyiségstruktúra. Bioenergetic, Budapest.
 mult-kor hu/20121224 karacsony_az_unnep_tortenete?pIdx=1

Írta:
Bogdán Brigitta
transzperszonális szemléletű pszichológus
krízistanácsadó szakpszichológus
coach