5 ok amiért gyakran másokat hibáztatunk

Égve hagytad a tűzhelyt és megégett az ebéded. Mikor kifelé mentél az ajtón, a macskád kisurrant melletted és most el fogsz késni. Az utcán sétálva megcsúsztál a lehullott leveleken. Mikor ehhez hasonló szerencsétlenségek történnek veled, mi az első gondolatod? Azonnal megtalálod, hogy ki lehetett a hibás rajtad kívül? Vagy elfogadod, hogy az ilyen mindennapi balesetekért akár te is felelős lehetsz?

Nem mindenki ugyanannyira hajlamos rá, hogy másokat hibáztasson. Egyesek mindig találnak valakit, akit hibáztathatnak, s ebben még az sem jelent gátat, ha épp senki más nem volt jelen, mikor valami rossz történt. Az odaégett ebédért okolhatod a párodat, aki nem segít eleget a ház körül, így kénytelen vagy annyi mindent csinálni egyszerre, hogy teljesen elfeledkezel a csirkéről. Az már kevésbé valószínű, hogy a macskádat fogod hibáztatni a neveletlenségéért, de a szomszédod ettől még vétkes lehet abban, hogy épp rossz pillanatban köszönt rád. Az ügyetlenséged miatt csúsztál volna meg a járdán? Persze, hogy nem! Az embereknek fel kellene söpörniük a leveleket a földről, mielőtt még életveszélyessé válnának.

A másik végletet azok az emberek jelentik, akik mindenért magukat hibázatatják, még akkor is, ha semmi közük nem volt a szerencsétlen végkimenetelhez. Ez nem csak álszerénység, vagy a megerősítés hajhászása a részükről: néhányan őszintén hiszik, hogy mindig, vagy az esetek többségben ők minden rossz okozói.

A hibáztatás vizsgálata szorosan kötődik az attribúciók (oktulajdonítások) szociálpszichológiájához. Az, hogy magadat hibáztatod, amikor valami rossz történik, összefügghet azzal, hogy általában véve alkalmatlannak, ostobának, vagy felelőtlennek tartod magad, vagyis belső okokra vezeted vissza a kudarcot. Ennek megfelelően a sikereidet külső tényezőknek, a sorsnak, a véletlennek, vagy a szerencsének tulajdoníthatod. Az emberek hajlamosak arra is, hogy felmentést találjanak maguknak az olyan viselkedésért, ami miatt másokat elítélnének: ezt nevezzük alapvető attribúciós hibának. Pl. ha bevágsz valaki elé, mikor felszállsz a buszra, tudod, hogy mindezt azért tetted, mert nagyon siettél, ha viszont más viselkedik így, udvariatlannak tartod érte.

A fentiek ismeretében vegyük számba azt az 5 okot, ami a hibázattás hátterében állhat!

1. Mások hibáztatása egy kiváló elhárító mechanizmus. Legyen szó projekcióról, tagadásról, vagy eltolásról, másokat hibáztatva megőrizhetjük az önbecsülésünket, hiszen így nem kell szembenéznünk saját hibáinkkal és gyarlóságainkkal.
2. A destruktív konfliktusmegoldási módszerek közé tartozó hibáztatás fegyverként is használható: egy mód arra, hogy megsértsünk másokat.
3. Nem vagyunk túl jók abban, hogy megfejtsük a saját, vagy mások viselkedésének okait és alapvetően hajlunk rá, hogy ilyen esetekben ésszerűtlen magyarázatokat találjunk.
4. Könnyebb másokat hibázatatni, mint vállalni a felelősséget. Ha elfogadjuk, hogy mi is hibásak lehetünk, esetleg meg kellene változnunk, ez pedig nyilván nagyobb energiabefektetést igényelne.
5. Az emberek egész egyszerűen hazudnak, gyakran akkor is, ha tudják, hogy valójában ők a hibásak, mert abban bíznak, hogy erre sosem derül fény.

Ha megtanulod, hogy elismerd a felelősségedet a kellemetlen helyzetekben is, a tapasztalataid által mind te, mind a kapcsolataid fejlődhetnek.