4 gyakori viselkedési minta, ami valójában traumaválasz

Vannak olyan, sokszor ártatlannak tűnő viselkedési minták, amelyek teljesen egybeforrnak velünk, azonban mégis károsak számunkra, mert meggátolnak bennünket abban, hogy egészségesen kapcsolódjunk, vagy épp egészséges határokat állítsunk fel másokkal szemben. Ezeket gyakran nem, vagy csak későn ismerjük fel, és az sem ritka, hogy valaki más döbbent rá minket a kártékony viselkedési módunkra.

Fontos megjegyezni, hogy egy gyerekkor óta meglévő viselkedési mintát csak idővel és kellő tudatosság mellett lehet felülírni, ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Azonban az első lépés a felismerés, és a belátása annak, hogy az adott szokás számunkra nem adaptív. A továbbiakban négy példán keresztül szemléltetem, mire is gondolok. 

1.) "Soha nem kérek segítséget."
 Ha gyerekként abban erősítettek meg, hogy ne legyél másnak a terhére, maradj észrevétlen, oldd meg egyedül a problémákat, akkor könnyen berögződhet ez felnőtt korra is, hogy nem kérsz és nem fogadsz el segítséget másoktól. Pedig a társas támasz (ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy mások oldják meg a problémát, csak azt, hogy lelkileg támogatnak bennünket) hatalmas megtartó erővel bír. 

2.) "Mindent túlmagyarázok."
Gyakran érezted úgy kicsiként, hogy félreértenek? Úgy élted meg, hogy invalidálták az érzéseidet? (Például sírás egyenlő hiszti.) Nem csoda, ha azt érzed, mindenért magyarázattal tartozol, és olykor még kamu, ámde hihető és empátiát keltő kifogásokat is kitalálsz ahelyett, hogy szimplán nemet mondanál, mert azt gondolod, hogy ha ezt kispórolod, akkor megbántod a másikat.

3.) "Rosszul érzem magam, ha pihenek."
A mai X és Z generáció nagy része bizony azt látta a szülőktől, hogy hét közben a munkahelyé a főszerep, hétvégén meg jöhet minden más: kert, állatok, takarítás, esetleg másoknak segítés, a pihenés pedig maximum este és ünnepnapokon engedélyezett. Nem csoda, hogy nehezedre esik megállni és élvezni egy-egy csendesebb napot (vagy ha nagy ritkán sikerül, akkor is azon kapod magad, hogy csak kattogsz fejben), hiszen az lett beléd kódolva, és azt láttad példaként, hogy akkor érsz valamit, ha hasznossá teszed magad.

4.) "Ha túlterhelődöm, egyszerűen összeomlok."
A mai rohanó világban sajnos nagyon sok emberen nagy a nyomás. Valaki bírja, másnak szuper stresszlevezetési módszerei vannak, van, aki egy ideig visszafojtja, és van, aki időről időre összeomlik. Ha ez utóbbi kategóriába tartozol, akkor valószínűleg nem láttál arra jó példát gyerekként, hogy hogyan lehet jól szabályozni az érzelmeidet, és hogyan lehet reziliensen hozzáállni egy nehezebb helyzethez. 

Ha tapasztalod magadon a példák valamelyikét vagy akár többet is, van egy jó hírem! Nem lehetetlen kitörni a régi minták árnyéka alól. Egy pszichológus sokat tud abban segíteni neked, hogyan tudsz elindulni ezen az úton!