10 tévhit a szakításról

Egydimenziós kijelentések és gyanakvást keltően egyszerű megoldások – a pszichológusok rémálmai. Minden tuti tanácsra jut száz ellentmondásos eset, amiben inkább árt, mint használ a bölcsesség. Pláne gyász idején: ilyenkor a megszokottnál is érzékenyebbek és befogadóbbak vagyunk a „jó tanácsokra”. Íme tíz tévhit a közszájon forgó ezerből.

1. Az idő mindent megold!

A leghíresebb szakítással kapcsolatos tévhit. Ráadásul stílusosan csak idővel derül ki, bevált-e. Mint a legtöbb jól hangzó bölcsességnek, ennek is van némi alapja. Amint valami lezárul az életünkben, a jelen aktualitásai egyre nagyobb figyelmet kapnak, így aztán a most taszítja lassan a múltat a feledés ködébe. Ám aki valaha átesett már elváláson, az jól tudja: a szakítással még semmi sem vált múlttá. Vannak pillanatok, amikor úgy tűnik, éppen lelkesen folytatjuk az életünket és új kapcsolatokat építünk. Aztán a semmiből jön egy kép, egy pletyka, egy fotó, egy filmrészlet és érzelmek egész skáláját éljük át: fájdalmat, haragot, nosztalgiát és... a tévhit összeomlik.

Nem ritka az sem, hogy a szakító felek valójában nem is akarnak feledésbe merülni. A szakítás sokszor inkább csak átrendeződés, a távolságok és szabályrendszerek, a fent-lent státuszok újra kalibrálása.

2. Gyorsan szerezz egy újat és elfelejted!

Ez a tévhit szintén az előző féligazságra épít, de nem a tétlen várakozást, hanem a cselekvést kínálja fel! A probléma ugyanaz: egy hetekkel korábbi szakítás még nem a múlt része, így aztán az „új szerelem” sem igen lesz jó takarója a réginek. Sőt: ha lehet, még bonyolultabbá és hosszabbá teszi a gyászfolyamatot. Nem ritka ugyanis, hogy az új partner táncba vitele nagyfokú bűntudatot és ürességérzést eredményez, ami aztán éppen az új partneren csapódik le. Aki nem mellesleg szintén érző ember.

Sokan a szakítást követően gyorsan "felélednek" és rögvest új partner után kutatnak. Azonban ez inkább egy megküzdési mechanizmus, sem mint valódi vágy egy új ember befogadására. Ők gyakran tapasztalják, hogy az ismerkedés szorongással és kétségbeeséssel teli, az új kapcsolatok pedig bonyolultak és hiányosak. Efféle esetekben fordul elő, hogy az első randin a volt partnerre kezd terelődni a beszélgetés, nem kis csalódást okozva ezzel a gyanútlan randizónak.

Jobb kivárni a saját időd. Amint érzelmileg jó passzba kerülsz, nyitottabb és kíváncsibb leszel az új emberekre, kiegyensúlyozottabbá, ezzel együtt vonzóbbá is válsz.

3. Fele annyi ideig fogsz gyászolni, mint ameddig tartott a kapcsolat!

Ez a tévhit elképesztő dolgot állít! Ha 2 hónapig tartott a kapcsolat, akkor egy hónap múlva már vígan leszel. Ha 5 évig, az igazi szívás, mert 2,5 évig fogsz gyászolni. Ha meg 11 év 9,5 hónap és 3 nap, akkor... 

A gyász ideje rengeteg mindentől függ, és az időtartam nem valami lényeges szempont. Ennél fontosabb, hogy a kapcsolat mennyire volt intenzív érzelmileg, mennyi és milyen régről hozott (pozitív vagy negatív) szükségletünket elégíti ki a partner személye. És persze az is, hogy milyen módon történt a szakítás. Manapság elterjedőben van a ghostingolás: minden magyarázat nélkül eltűnni, ami alkalmas arra, hogy a gyász hosszan elhúzódó és fájdalmas legyen. Akkor is, ha épp két hétig tartott az ismeretség.

A szakítás után gyászidőre van szükségünk, aminek megvan a saját, személyes tempója. Ne siettesd, hanem engedd meg, hogy a fájdalom is megtörténjen veled. Ami a legfontosabb: tartsd tiszteletben saját szükségleteidet! Ahogy Zorán énekli: „fájnia kell / hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él.” A gyászidőszakban nagy segítség lehet, ha új terveket és célkitűzéseket állítasz fel a magad számára. Végre itt az idő, hogy azzal foglalkozz, amit el szeretnél érni az életben!

4. Dobj ki gyorsan mindent, ami rá emlékeztet és akkor hamarabb elfelejted!

Ha olyan típus vagy, aki hajlamos hosszú évekig konzervált emléktárgyakat csinálni a megszakadt kapcsolat tárgyaiból, akkor ne késlekedj! Ellenkező esetben csak még nagyobb fájdalmat okozol magadnak. Ahogy a gyász ideje zajlik benned, úgy lesz ezeknek a tárgyaknak egyre kevesebb jelentőségük: először a polcokon kerülnek hátrébb, majd be a fiókókba, végül felesleges porfogókká válnak.

Összeköltözős kapcsolat után, amint érzelmileg erre készen állsz, kissé átvariálhatod a lakást – de mindent a saját tempódban!

5. Jobb, ha nyilvános helyen csináljátok!

Tessék? Hacsak nem tett veled valami teljesen elvetemült dolgot, ha nem félsz tőle és nem hagyott neked 146 hangüzenetet egyetlen éjszaka alatt, na és persze ha tiszteled őt, akkor személyesen és ne egy parkban, egy kávézóban vagy az állatkert kellős közepén szakítsatok. Gondolj arra, hogy nyilvánosság előtt az emberek joggal érzik úgy, hogy sokkal korlátozottabbak az érzelem-kifejezésükben, jelentse az akár az utolsó szavakat, akár a feleslegessé vált tányérokat...

6. Ha nem beszélsz róla, hamarabb elfelejted!

Agyunk arra törekszik, hogy rendet tegyen a rendetlenségben: szeretne mindent kerek és érthető egészként látni. A zavaros és összevissza nyaralásunkból olyan történetet varázsol, aminek van eleje, csúcspontja és vége, - hogy aztán el tudjuk mondani a szomszédainknak, mi történt velünk. Ahhoz, hogy a történeteink megíródjanak, az élményeink kisimuljanak, beszélnünk kell róla, elmesélni, kihangosítani – vagyis történetté alakítani. Szükségtelen oversharing helyett elég egy-két olyan ember, akikben megbízunk, és akik lehetőleg nem a korábbi partnereink... Ha egyáltalán nincs ilyen ember körülötted, javaslom a fókuszált naplóírást.

7. Ne gondolj rá!

Ez a tévhit felkerülhetne a „Hogy kínozd magad gyorsan és hatékonyan?” listára is. A jelszó: semmiből se túl sok! Ha már hetek óta azzal telik az egész napod, hogy a múlton rágódsz és régi képeket nézegetsz, a legkevésbé sem gond, ha a figyelemelterelés eszközéhez nyúlsz. De egész nap a figyelemeltereléssel foglalkozni szükségtelen erőfeszítés, ráadásul csak elodázod a gyászt. Szükséged van arra, hogy megértsd, ami történt veled, hogy levond a tanulságokat, és a kapcsolat tartalmait meggyászold. Ha minden erőddel próbálsz nem gondolni a másikra, azzal csak megtiltod az agyadnak, hogy rendet tegyen körülötted és benned.

8. Felmelegítve csak a töltött káposzta jó!

Szakítás után újra összejönni? Miért ne? Jó esetben mindketten tanultatok a múlt hibáiból, a szakítás és a külön töltött idő fájdalmából és persze örömeiből is, ami elég muníció lehet ahhoz, hogy változtassatok. Na persze még a töltött káposzta is veszít valamennyit a bájából, ha tizenharmadjára melegítik újra (és még maradt egyáltalán belőle valami). Amikor a szakítás-újraösszejövést újabb és újabb szakítás-újraösszejövés követi, talán érdemes egy párterápián elmorfondírozni, nemde?

9. Jobb fokozatosan eltávolodni

Szinte mindig kiderül idővel, hogy egyik vagy másik fél számára a barátok-maradunk típusú kapcsolattartás még több érzelmi stresszt okoz, mint az egykor válságba került kapcsolat. A párkapcsolati szakításokkal kapcsolatos kutatások szerint azok az emberek, akik korlátozzák a kapcsolattartást, sokkal gyorsabban felépülnek érzelmileg. Minél gyakrabban tartod a kapcsolatot a másikkal, annál nagyobb a kockázata annak, hogy ketyegőre állítasz egy érzelmi időzített bombát és végül a "nem vagyunk együtt, de még mindig együtt vagyunk, de határozottan nem vagyunk kapcsolatban" zűrös senkiföldjén köttök ki.

Ahelyett, hogy azon gondolkozol, milyen módon lehetne megközelíteni a másikat, inkább fordítsd a figyelmedet önmagadra és az egyéni fejlődésedre. Keress olyan tevékenységeket, amelyek örömet okoznak és segítenek az önbecsülésed megerősítésében. Fontos, hogy ebben az időszakban elegendő gondoskodást és figyelmet fordíts magadra. Isteni alakom újra belevágni a testmozgásba, sportolásba, - ezek a depresszív hangulatodon is természetes módon javítanak.

10. Ami nem működik, azt ne erőltessük!

A pályám során gyakran feltették a kérdést, létezik-e menthetetlen kapcsolat? A válasz pedig az, hogy nem, nem létezik – ezzel szemben olyan kapcsolat van, amibe már nem tudnak vagy nem szeretnének több energiát beletenni. Minden párkapcsolatnak megvannak a maga erőforrásai, ezek alapos feltárása és működésbe lendítése, különösen egy komoly krízist követően szakember segítségét igényelheti. A kommunikáció, a figyelem és egymás igényeinek, szükségleteinek megismerése, a kapcsolati erőforrások feltárása nagyon gyakran sikerhez vezet olyan esetekben is, amikor a pár, a barátok, a szülők és az előbb említett szomszédok már a lehető legsötétebben látják a helyzetet. A végső döntés előtt érdemes becsekkolni egy párterápiára.