Zaklatás az iskolában - Bullying és cyberbullying

Zaklatás az iskolában - Bullying és cyberbullying

Gyakran szembesülünk azzal, hogy erőszakos, agresszív, deviáns cselekedetek történnek iskolákban a gyerekek között. Egymást bántalmazzák, de sajnos már sok esetben a tanárt is. A probléma kezd elhatalmasodni, nemcsak a gyakoriságát, de a súlyosságát tekintve is. A helyzet súlyosságát jelzi az is, hogy sem a tanárok, sem a szülők, sem a diákok maguk nem tudják, hogy mi is lehetne a megoldás. A bullying/zaklatás mellett az internet térnyerésével megjelent egy újfajta módja a zaklatásnak, agressziónak, ez pedig a cyberbullying, a hagyományos zaklatás online formája. Maga a zaklatás jelensége sem új, hiszen egészen régről származnak erről ismereteink. Azonban észrevehető, hogy még mostanában sem vesszük elég komolyan a bántalmazást, pedig komoly társadalmi problémát jelent.

Az iskolai zaklatás (bullying) fogalma

Iskolai zaklatásról (bullying) akkor beszélhetünk, ha egy diák ismételten és hosszú időn keresztül negatív cselekedetnek van kitéve más diákok által. Fontos jellemzője az aszimmetrikus hatalmi kapcsolat, ahol a zaklatásnak kitett diák tehetetlen, nem tudja megvédeni magát a zaklatóval szemben. A zaklatás sok esetben provokáció nélkül is megtörténik. Zaklatásnak minősül az is, amikor nincs fizikai erőszak, helyette szavakkal, csoportból kizárással, mimikával zaklatnak valakit. Az agresszív viselkedés, melynek az a célja, hogy ártson a másik személynek. Ez a viselkedés gyakran megismétlődik, és egy hatalmi egyensúlytalanságról, erődemonstrációról van szó az elkövető és az áldozat között.

A bullying szereplőit alapvetően három nagy csoportba sorolhatjuk:

• elkövető (bully): jellemzően félnek tőlük, de csodálhatják is őket. Követői biztatják, jó szociális készségekkel rendelkeznek. Képesek manipulálni a csoportot, jellemző rájuk az empátia hiánya. Alacsony a szorongás szintjük, nagy mértékben extrovertáltak. Mindkét nemnél megfigyelhető az újdonságkereső magatartás. Ingerlékenyek, könnyen provokálhatók, birtokló, kontrolláló viselkedés jellemzi őket.
• áldozat: az áldozatok személyiségvonásaira jellemző, hogy szorongók, nem érzik magukat biztonságban az osztálytársaik körében. Érzékenyek és csendesek, támadás esetén inkább sírnak vagy visszahúzódnak, nem tudják magukat megvédeni a támadótól. Alacsony önbecsülés is jellemző rájuk, általában negatív képet festenek önmagukról. Az iskolai csoportban nem tudnak barátot szerezni, rossz a kapcsolatteremtő képességük. Nem agresszívek, sőt elítélik az erőszakot, nem bántanak senkit. Ezért sem magyarázható a zaklatás azzal, hogy esetleg ők provokálnának másokat. A fiú áldozatok esetében a fizikai erejük gyengébb, mint a kortársaiké. Ők a passzív áldozatok, akik viselkedésükkel azt az üzenetet küldik, hogy értéktelenek és gyengék, és nem fogják megtorolni az őket ért támadást. Gyermekkoruk óta jellemzi őket az érzékenység, óvatosság, nem tudtak beilleszkedni a társaik közé. Ezek a személyiségjegyek is hozzájárultak, hogy a zaklatás célpontjaivá váltak. A provokatív áldozatok kisebb csoportot alkotnak. Ők egyrészt agresszívak, másrészt szorongók. Viselkedésük irritálja környezetüket, gyakran provokálják társaikat, akiknek a nagy része negatívan viszonyul hozzájuk. 
• közönség: a szemtanúk, akik mindig jelen vannak. Létezik az elkövető segítője, megerősítője, az áldozat védője és a kívülállók.

Cyberbullying, avagy az internetes zaklatás

A cyberbullying a kétezres évektől kezdődően kap kiemelt figyelmet. Ekkor a média és a kutatók is azért kezdtek erre felfigyelni, mivel nyilvánosságra kerültek súlyos következménnyel járó esetek. Az online térben az agresszorok szélesebb körben tudnak tevékenykedni. A cyberbullying szándékos, agresszív és ismétlődő cselekedet, mely az online térben valósul meg.

Az internetes zaklatásnak több formája ismert:

• lángháború: ez egy indulatos és vulgáris kifejezésekkel tarkított üzenetháború
• támadássorozat: inzultáló és ismétlődő üzenetek
• befeketítés: az áldozatról titkok és pletykák terjesztése online térben, melynek célja, hogy az áldozat hírnevének ártson
• kiközösítés: szándékosan kizárják egy online csoportból
• kibeszélés: titkos információt szednek ki az áldozatból, majd azt online terjesztik
• személyiséglopás: kínos posztokat írnak az áldozat nevében
• online zaklatás: intenzív támadás, befeketítés, fenyegetés, mely az áldozatból félelmet vált ki
• az áldozat bántalmazását videóra veszik és az online térben terjesztik

A cyberbullying esetén négy szerepkörről beszélhetünk: áldozat, elkövető, szemtanú és áldozat-elkövető, ugyanis a tapasztalatok azt mutatják, hogy az áldozatokból gyakran lesz elkövető és fordítva. Bár a hagyományos és az internetes zaklatásban vannak közös vonások, azért lényegesen különböznek egymástól. Az egyik megkülönböztető vonás, hogy az internetes zaklatás névtelenül megy végbe. Azáltal, hogy el lehet bújni a névtelenség álarca mögé, nagyban növeli azon személyek számát, akik részt vehetnek az online zaklatásban. A másik különbözőség, hogy míg a hagyományos zaklatás fényes nappal és iskolai keretek között történik, addig az internetes zaklatás a nap bármely szakaszában előfordulhat. 

A cyberbullying több ponton is speciálisabb, mint a hagyományos zaklatási formák. Mivel a zaklatás ténye szemtanúk nélkül valósul meg, így a külső segítségnyújtás, közbeavatkozás lehetősége korlátozott. Másrészt a világháló publicitása még nagyobbra növeli a szemtanúk számát, ezáltal az áldozatot érő megaláztatás és stressz hatványozottabb. A cyberbullying egyik specifikuma, hogy az elkövető nem látja személyesen áldozatát az elkövetés pillanatában, nincs tisztában ezáltal a reakcióival, szenvedésével, ennek következtében az empátia sem fogja vissza a cselekedet végrehajtásától. Cyberbullying esetén már egyetlen cselekmény is súlyos következménnyel járhat az áldozatra nézve, hiszen egy internetre felrakott megszégyenítő, kompromitáló anyag visszavonhatatlanul megmarad és nyomot hagy, ráadásul többször ismételhető.

Összefüggést találtak a közösségi médiahasználat és a cyberbullying jelensége között. A média használata fiatalok körében természetes jelenség, inkább a gyakori és intenzív használat az, ami ronthatja az egyéb tevékenységekben való részvételt, mint például tanórán kívüli közösségi események, egyéb építő jellegű tevékenységek. A közösségi médiától való függőség hozzájárul a társadalmi és szociális kapcsolatok beszűküléséhez és potenciálisan kockázatot jelent az internetes zaklatásra.