Vegyük fel a harcot a pánikrohamokkal!

Olyan tanács nem létezik, ami mindenkinek teljesen hatásos, de azért álljon itt néhány támpont, hogy mit tehetünk, ha pánikrohamunk van:

1. Tudatosítsuk magunkban, hogy milyen tüneteink vannak. Ez talán az intuíciónkkal szembe megy, de mindenképpen hasznosabb lehet, mint ha a felmerülő pánikgondolatainkat megpróbáljuk elnyomni. Ha folyamatosan azt mondogatjuk magunknak, hogy ne gondoljunk arra, hogy „Meg fogok halni!”, az csak a szorongásunkat fogja még jobban növelni.

2. Vegyük fel a harcot a rohammal, álljunk bele a kihívásba és ne meneküljünk el! Ezt érdemes úgy elkezdeni, hogy érezzük meg, ahogy a lábunk a talajt éri, képzeljük el, ahogy egy korlátot fogunk, vagy éppen, ha lehetőségünk van, akkor fogjuk is azt meg, dőljünk neki a falnak, hogy érezzük annak a biztonságát. Keressünk tehát akár fizikai fogódzókat, amíg el nem múlik a pánikroham. Mert el fog múlni.

3. Legyünk itt és most. A jelenben pánikbetegségünk nincs. Vagy a múltra reagálunk vagy a jövő miatt szorongunk. Az „itt és mostban” nem létezik pánikroham.

4. Cselekedjünk 
- lélegezzünk lassan 
- igyunk valamilyen folyadékot, de lassan, minden kortyot megízlelve
- számoljunk 13-tól lefelé

5. Ismételjük el az 1-4. lépéseket. Mivel a pánikrohamok egyediek az intenzitásukat és a hosszukat tekintve, lehet, hogy sikerül megnyugodni, de lehet, hogy jön a következő epizód. Ilyenkor az a gondolat merülhet fel bennünk, hogy „…jaj ne, már megint kezdődik”. Vegyük fel ezzel a gondolatunkkal is a harcot! A gondolataink nem mi vagyunk. Ha elhisszük, hogy megint elkezdődik, akkor el is fog kezdődni. De ne higgyük!Félelmetesnek tűnik egy-egy pánikroham, de tulajdonképpen az összes eddigi pánikrohamod véget ért, túlélted és legyőzted. Miért lenne ez most vagy akár a jövőben másképp?