Van-e különbség a pszichiáter és a pszichológus terápiája között, a…

Van-e különbség a pszichiáter és a pszichológus terápiája között, a pánikbetegség kezelését illetően?

A pszichiáterek orvosi végzettséggel rendelkeznek, ezért az általuk alkalmazott terápia is az orvosi protokollt követi. Ez leggyakrabban gyógyszeres kezelést jelent. Amennyiben a pszichiáter tanult valamilyen pszichoterápiás módszert, akkor a gyógyszer mellett, vagy ahelyett, azt (is) alkalmazza.

A pszichológusok nem írhatnak fel gyógyszert, a pánikzavart tehát minden esetben verbális terápiával kezelik. Érdemes megjegyezni, hogy a pánik tartós megszűnéséhez általában nem elegendő a gyógyszer, szükséges pszichoterápia is.

Miben rejlik a pszichoterápia hatékonysága?

Ez a kérdés így rendkívül összetett. A három nagy pszichoterápiás irányzat (dinamikus, humanisztikus, kognitív viselkedésterápia) mind mást emel ki a terápia folyamatából, amelynek a hatékonyságot tulajdonítja. Talán az egyetlen, amiben mind a három iskola megegyezik az, hogy a pszichológus-kliens kapcsolat jellege és mélysége már önmagában pozitív hatással bír.

Pánikbetegek esetén van-e valamilyen speciális módszer, megközelítés, amivel gyógyulás érhető el?

Fontos megérteni, hogy a pánik nem egy betegség kategória. A pánik egy jól meghatározható tünet, amilyen például a szomatikus orvoslásban a láz. A pánik mint tünet általában valamilyen szorongásos zavarhoz társul. Így ilyen értelemben nem csak a pánikot kezeljük, hanem a háttérben meghúzódó más zavart is.

A dinamikus és a kognitív viselkedésterápiás irányzatnak is megvannak az eszközei pánikkal társuló szorongás kezelésére.

Én személy szerint a kognitív viselkedésterápiás irányzatban képződtem, mivel úgy tapasztaltam, hogy az ugyanolyan hatékony, azonban lényegesen rövidebb, gyorsabb.

A pszichológus általában kitér a kliens gyermekkorára, emlékeire. Hogyan segítik munkájában az ilyen jellegű kérdésekre kapott válaszok?

Segít megérteni mind a pszichológusnak, mind a kliensnek a jelenlegi problémás élethelyzet kialakulását. És bár azért, mert tudjuk, hogyan estünk bele egy gödörbe még nem fog segíteni a kijutásban, azonban segít a jövőben elkerülni, hogy visszaessünk.

A múlt megismerése pedig azért is fontos, mert gyakran előfordul, hogy az a probléma, amellyel pszichológushoz fordul valaki, valójában elfed egy még nagyobb problémát. Ilyenkor pedig azzal is foglalkozni kell, nehogy a pánik, illetve szorongás megszűnése után, valamilyen más zavar jelenjen meg.

Hogyan tud segíteni azokon az embereken, akik tele vannak csalódásokkal, sérelmekkel?

Az általam alkalmazott tudatos jelenlét (mindfulness) alapú terápiás eljárás egyik legfontosabb eleme az elfogadás. A múlton nem tudunk változtatni, de érdemes tanulni belőle, elengedni a hozzá kapcsolódó nehéz érzelmeket, és a jelenben tovább élni. Ennek egyik legfőbb akadálya a rágódás szokott lenni. A sérelmeken és csalódásokon való rágódás nem csak hogy nem segít a tovább lépésben, de éppen folyamatosan a jelenbe „rángatja” a múlt eseményeit.

A segítség tehát abból áll, hogy technikákat tanítok arra, hogyan lehet a múltat elfogadni, elengedni, és a jelenben élni.

Egy pánikbetegnek kb. hány alkalom szükséges ahhoz, hogy javuljon a közérzete?

Ez nagyon változó. Teljesen egyéntől függ. A kognitív viselkedésterápiában azonban átlagosan nagyjából 10 alkalom elegendő, hogy megszűnjön a pánik mint tünet. Ennyi idő alatt a szorongás is jelentősen alább szokott hagyni.

Depresszió, fóbiák és szorongás esetén is alkalmazhatók azok a módszerek, technikák amiket pánikbetegség esetén alkalmaz?

Igen.

Mit gondol, mivel lehet még megtámogatni a pszichoterápiát? Mit tehet még a pánikbeteg, a gyógyulása érdekében?

Mint minden pszichés nehézség esetén ilyenkor is igaz, hogy az egészséges életmód nagyon sokat segít a terápia hatékonyságán. A helyes táplálkozás valamint a megfelelő mennyiségű és intenzitású testmozgás önmagában is nagyon jó hatással van a közérzetünkre.

A másik, amivel sokat segíthet magán, illetve gyorsíthatja a pszichoterápiás folyamatot, ha képes a terápiára mint egy tanulási és önismereti folyamatra tekinteni, amelynek ő is aktív részese.

A pánikbetegséggel járó zavaró gondolatok, félelem, szorongás, korrigálhatók gyógyszerek nélkül?

Általában igen, azonban vannak kirívó esetek, amikor szükséges lehet a gyógyszer. Azt azonban érdemes tudni, hogy a gyógyszer csak a tünetek enyhítésében tud segíteni, a gondolkodásmód megváltoztatásáért magunk felelünk, nekünk kell tenni érte.

Milyen relaxációs technikákat alkalmaz, és ezek hogyan tudnak segíteni a pánikbetegeknek és az egyéb mentális problémákkal küzdő embereknek?

Én Autogén Tréninget (AT) vagy Mindfulness meditációt szoktam tanítani.

Az AT izom relaxáción keresztül hat az elménkre nyugtatóan, ezzel téve elviselhetőbbé a szorongást (ami akár pánikrohammá is fokozódhat) és a stresszt.

A Mindfulness meditáció inkább a reaktivitás mentességen keresztül fejti ki a jótékony hatását. Ez annyit jelent, hogy képesek leszünk megtanulni, hogy ne reagáljunk se testileg se gondolati és érzelmi síkon a negatív gondolati/érzelmi tartalmakra, miáltal a sok mentális betegségben megfigyelhető önrontó gondolkodási körökbe bele sem kezdünk.

Az, hogy melyik eszközt választom, természetesen a klienstől és a probléma jellegétől függ.

Ön mit tenne, ha a pánikbetegség tüneteit kezdené felfedezni magán?

Bizonyára, ahogyan mindenki más, nagyon megijednék először, azután biztos vagyok benne, hogy felkeresnék egy kollégát.

Ön mit tenne, ha alvászavarban szenvedne?

Először orvoshoz fordulnék egy alapos kivizsgálás miatt, majd az általam ismert relaxációs és meditációs technikákkal próbálkoznék. Ha ezek nem hoznák meg a kívánt eredményt, felkeresnék egy kollégát.

Hogyan tudja motiválni magát egy pánikbeteg, a gyógyulásáért folytatott küzdelemben?

Véleményem szerint azzal, ha aktív szereplőként tekint magára a terápia teljes folyamatában. Hiszen lényegében egy tanulási és önismereti folyamatról van szó, amely során elsajátít olyan új képességeket, amelyeknek legtöbben nincsenek birtokában. Ráadásul ezeket használni is fogja tudni a jövőben esetlegesen felmerülő más nehéz élethelyzetekben is.