Változás előtt

A modernkori vívmányok nagyban hozzájárultak nem is egy, de mindjárt két mentális probléma mind nagyobb elterjedéséhez: a szorongás és a depresszió.

Modernkori vívmányok alatt itt nem csak a technológiai fejlődés eredményei érthetők, hanem a társadalom és a gazdaság átalakulását is.

Mindenki a saját bőrén érzi az utóbbi hatásait. Egyre nagyobbra nyílik a vagyoni olló, a biztos megélhetéssel rendelkező középosztály egyre inkább elvékonyodik, a felnőtt életkezdés drasztikusan nehezedik. Ezek bőven okot adnak a szorongásra és a lehangoltságra is.

A szorongás a bizonytalanság miatt erősödik, mivel egyre kevésbé kiszámítható a jövő. Ebben már nagy szerepe van a gyors – talán túl gyors – technológiai fejlődésnek is. Hiszen a szorongás egy szabadon lebegő tárgy nélküli félelem. Egy olyan bénító érzés, hogy valami rossz dolog fog történni. Egy gyorsan változó világban pedig ez tulajdonképpen biztos is, hogy megtörténik. Ahogy megtörtént mindig is, csak legalább a lassabb haladás miatt volt idő valamennyire előre látni, és felkészülni rá.

A lehangoltság lehet a tartós szorongás következménye is, mivel az idegrendszerünk egyszerűen kifárad, és egy idő után fásult tehetetlenséggel sodródik csak az eseményekkel. De megjelenhet szorongás nélkül is. Szinte mindig valaminek a következménye (kivéve az endogén depressziót): kiégés, sorozatos kudarcok, kontrollvesztettség stb.

Az agyunk tehát próbál ebben a kiszámíthatatlan környezetben alkalmazkodni, de egyre kevesebb eredménnyel, aminek az említett szorongás és depresszió a következményei.

Mindeközben pedig a virtuális szekunder társadalom felől olyan elvárás tömeg érkezik, ami leginkább semmilyen módon nem megugorható. Szépnek és sikeresnek kell lenni, emellett természetesen sportosnak, önmegvalósítónak, divatosnak és persze trendinek.

Azért virtuális szekunder társadalom, mert valójában senki sem olyan, mint amit magáról a virtuális térben sugall. Ugyanakkor ebben a szekunder társadalomban is megvan a hierarchia, az elvárások, és átszövi a sikeres virtuális élet utáni vágyódás. Pont mint a fizikai világban. Bár a virtuálisan elért sikerek nem valódiak, mégis egyrészről jelentős befolyással vannak arra, ahogyan a mindennapokat éljük a fizikai világban, ráadásul a valós életünkből áldozunk nagyon fontos erőforrásokat arra, hogy a virtuális térben álsikeresek legyünk. Két nagyon fontos erőforrást pazarolunk el leginkább: az egyik az időnk a másik a szociális kapcsolatrendszerünk.

Az idő az egyetlen véges erőforrásunk, mégis úgy herdáljuk el értelmetlenségekre, mintha az nem számítana. És értelmetlenség alatt nem a semmittevést értem, mert amúgy az igenis fontos része az életnek. A probléma az, hogy az időnket arra pazaroljuk, hogy azon agyalunk, vajon a virtuális életünk hogyan lehetne vonzóbb és sikeresebb.

További probléma, hogy a való világ megéléseibe is belerondít az, hogy vagy fél szemmel a virtuális térben vagyunk (telefonnyomkodás, chatelés stb.), vagy épp dokumentáljuk az eseményeket, amivel akaratlanul is azt az érzést erősítjük, hogy igazából a virtuális élet a fontosabb, ez csak kiszolgálja azt.

A szociális kapcsolatainkat abban a pillanatban kezdjük eltávolítani magunktól, amikor egy találkozás vagy telefonbeszélgetés helyett az üzenetküldést választjuk. Erről nagyon sokat lehet olvasni, így itt most nem is részletezném.

A szorongás és lehangoltság megjelenése nagyjából ugyanazokból az okokból jelenik meg, mint amit fentebb már tárgyaltunk, csak ebben a virtuális térben ez ezerszer gyorsabb/erősebb. Mert itt az egész világgal konkurálunk. Reménytelen egy ilyen környezetben kiegyensúlyozottnak maradni.

Gyanítható, hogy éppen emiatt jelennek meg és válnak egyre népszerűbbé az olyanok, mint digitális detox vagy AI vegánság, népszerűsödnek újra a buta telefonok, és megjelent az igény az egyszerűbb életre.

Azt gondolom, még nem értük el a csúcsot (vagy a szakadék mélyét?), de hamarosan ott leszünk. Személy szerint én mégis optimista vagyok, és egyáltalán nem gondolom, hogy a Z és Alfa generáció ne lenne képes egy igenis élhetőbb világot kialakítani. Ehhez azonban arra van szükség, hogy ők legyenek az első generáció a történelemben, akik először az értékeket határozzák meg, mi igazán fontos, és utána építik fel hozzá a gazdasági és társadalmi valóságot. Remélhetőleg ilyen értékek lesznek a (1) bolygó jóléte és a vele való egyensúlyban élés, (2) a minőségi, személyes kapcsolatok, és végül (3) annak a megfogalmazása, hogy mikor elég (anyagilag vagy az élet bármely területén).