Vágyak vs. Lelkiismeret

Mindannyian találkoztunk már azzal a helyzettel, amikor valamire nagyon vágytunk (vásárlás, szex, utazás), de ésszel tudtuk, hogy ezt most nem szabad. Illetve, hogy nem lenne szabad.

Miért van az, hogy sokszor az ésszel felépített életünkkel ennyire szembemenő vágyaink vannak? Miért van, hogy egy-egy váratlan impulzus ennyire legyőzhetetlennek tűnik?

A válasz mint mindig, most is összetettebb annál, hogy egyetlen mondatban meg lehetne fogalmazni.

Tisztázzuk először is, hogy pszichológusi szemszögből mik azok a vágyak. A vágyak olyan belső késztetések, amelyek az ösztöneink kielégítésére törekszenek. Ezek lehetnek pozitív megélések, mint amilyen az örömkeresés, illetve feszültség csökkentések, mint például a agresszió levezetése.

Az ösztöneink olyanok, amilyenek. Ezek megismerése inkább önismereti kérdés, mint sem terápiás, mert ezeken változtatni nagyon lassú és nagyon nehéz folyamat. Ráadásul az eredmény is csak erősen korlátozott lesz.

A mostani cikknek nem témája az, amikor egy ösztönt valamilyen társadalmilag nem elfogadható vágy vezérel, mint például a szexuális ösztön megélése egy társadalmilag és törvényileg tiltott módon.

Az ösztöneink tehát olyanok, amilyenek, az ezek kielégítését szolgáló viselkedésünk viszont nagyrészt a személyiségfejlődésünk során alakul ki.

Az ösztönök belső feszültségként mutatkoznak meg, amelyeket megtanultunk levezetni különböző formákban. Vannak amelyek egyértelműen hatékonyabban csökkentik ezt a feszültséget, mint mások (pl. szex vs önkielégítés).

Most ugorjunk egy kicsit, és nézzük meg, mi is a lelkiismeret.

A lelkiismeretünk egy társadalmi konstruktum. A szüleink, tanáraink és egyéb fontos szereplők „teszik belénk” az életünk során. Egy idő után a saját racionalitásunk és tapasztalatunk is építi, amely eleinte jól felfogott érdekünk csupán, azután már lelkiismereti (büntető jellegű) kérdés lesz. A saját lelkiismeretünk a tapasztalataink miatt sokszor szigorúbb is, mint azt a társadalom elvárná.

De hogyan lehet az, hogy egy ennyire világos rendszer, mégis ennyi bajt tud okozni? Hiszen vannak az ösztöneink, az ezek által keltett feszültséget megtanuljuk levezetni egy társadalmilag elfogadott vágyvezérelt módon. Ha olyasmit akarnánk cselekedni, ami szembemegy ezzel a társadalmi/belső szabályrendszerrel, akkor jönnek a büntető gondolatok és érzések, hogy meggátoljanak bennünket.

A probléma az, hogy agyunk megszokja az ismétlődő történéseket, és így egyre kevésbé fogja tudni ezáltal betölteni a szerepét. Ez az élménykeresésben jobban tetten érhető jelenség. Még az olyan alapvetően hatékony ösztönkielégítésben is, mint amilyen a szex. Ha nem változik, egyre kevésbé hozza ugyanazt a feszültségcsökkentést.

A belső feszültség növekedni fog, mivel már nem vezetjük el ugyanolyan hatékonyan, mint eleinte, az ösztöneik viszont időről időre kielégítést követelnek. Így tulajdonképpen bármilyen területről is beszélünk, az egyensúlyi állapot csak rövid ideig tartható fenn ugyanazzal a viselkedéssel. A növekvő feszültség pedig újabb vágyak megjelenését fogja eredményezni, hiszen ezek ösztönöznek minket arra, hogy az ösztöneink keltette feszültséget csökkentsük. Ezek a vágyak pedig egyre jobban torzulhatnak, mennél tovább tartjuk kielégítetlenül az adott ösztönt.

A megoldás ezért legtöbb esetben az, hogy ismerjük a saját vágyainkat, és amennyiben az elfogadható (szociálisan és belső morális értékrend szerint is), akkor kommunikáljuk és próbáljuk megélni. Amennyiben nem, akkor pedig vegyük észre, hogy szükséges lesz tudatosan keresnünk valami más megoldást, mert ha a belső feszültség levezetetlen marad, nagy baj lesz.

Meglepő módon sokszor a kisebbik rossz az, ha engedünk valamilyen szabálysértő viselkedésnek, mint amilyen a megcsalás. A nagyobbik baj az, ha sehogyan sem vezetjük le, mert az belső rombolásba fog kezdeni. Szerencsés esetben csak az egyén fog szenvedni emiatt (kényszerek, szorongás, lehangoltság), de rosszabb esetben más is, aminek viszont hosszú távú következményei is lehetnek többekre. Az utóbbira példa a meg nem élt szexuális öröm esetén az erőszakos viselkedés.

Eddig ugyan az örömkifejezésre nagyobb hangsúlyt fektettünk, de fontos tisztában lennünk azzal, hogy az ösztöneink agresszívak is lehetnek. Ez a legősibb megoldási kísérletünk a problémák elhárítására. Ha az agressziót sokáig elfojtjuk, ugyanúgy belső majd külső problémákhoz fog vezetni.

Nagyon fontos tehát kihangsúlyozni, hogy egy életen át tartó munka, hogy keressük az újabb és újabb levezetéseket a belső feszültségre (párkapcsolaton belüli megújuló szex, különböző sportok, hobbik, adrenalint termelő élmények, spirituális megélések stb.), mert a belső erő, amivel visszatartjuk ezeket, előbb-utóbb elfogy. És akkor kezdőnek az igazi bajok.