Új év, új én?

Újévi fogadalmak

Ismét eljött egy újabb év kezdete, amikor az emberek többsége újévi fogadalmat tesz. A legnépszerűbbek a következő témákat ölelik fel:

• egészséges életmód, sportolás
• fogyás
• alkoholról, cigarettáról vagy valamilyen káros szenvedélyről való leszokás
• új szokások beépítése a mindennapjainkba

Hányan hallottuk már az ismerőseinktől, amikor sütivel kínáltuk őket, hogy nem kérnek belőle, mivel megfogadták, hogy mostantól soha többé még csak cukor közelébe se mennek. Vagy hogy minden nap reggel 6-kor kelnek, és 7 órára már a reggeli futással is megvannak. De valljuk be, mi is rengetegszer beleeshettünk már ebbe a csapdába, amikor őszintén hittük – vagy reméltük? –, hogy az újév beköszöntével egy jobb kiadásunkká válunk. 

De vajon tényleg ilyen egyszerű volna? Új év = új én? A számos elbukott kísérlet nem ezt sugallja. Ahogy telik múlik az idő, mi visszatérünk a régi szokásainkhoz: január végére megcsappan a konditermekben az edzeni vágyók száma, a naplónk üresen kong az első heti lelkesedés után, és ismét csokit falunk a tévé előtt. De miért lehet ez?

Aktuális és ideális self

Valószínűleg a megoldás már a céljaink kitűzésének hátterében rejlik. Számos cikkben olvashatunk róla, hogy kis célokat tűzzünk ki magunk elé, és türelmesen, lassan haladjunk. Vizsgáljuk meg, hogy miért vagyunk hajlamosak ennek ellenére olyan célokat állítani magunk elé, amelyek gyakran elérhetetlenek hetek vagy hónapok leforgása alatt.

A válasz szerintem Higgins (1987) Selfdiszkrepancia-elméletében keresendő. Elméletéből két fogalmat szeretnék kiemelni: az aktuális és az ideális énképet. Aktuális selfnek nevezzük azt az énképünket, amely azokat a jellemzőket tartalmazza, amelyekkel valójában rendelkezünk. Ideális self alatt azt a vágyott tulajdonsághalmazt értjük, amelyekkel rendelkezni szeretnénk. Előbbinél megmaradunk a realitás talaján, míg utóbbinál az álmaink, vágyaink dominálnak.

Ha túl nagy az eltérés az előbb említett énképek között, akkor a személyben összeférhetetlenség van: valószínűleg elégedetlen önmagával, és teljesen mássá szeretne válni. Ezért érezheti azt a sürgető érzést, hogy minél hamarabb, minél gyorsabban változtasson az életén. Ilyenkor gyakori, hogy olyan célokat tűz ki maga elé, amelyek megvalósítására hosszabb időre lenne szükség, mégis kevesebb idő alatt várja el magától a változást. Ilyen lehet például egy személyiségvonás megváltoztatása vagy régóta tartó szokás elhagyása.

Azonban a skála másik oldala sem a legoptimálisabb: ha az aktuáls self-ünk megegyezik az ideális self-ünkkel, nem vagyunk motiváltak a változásra és a fejlődésre. Akkor a legegészségesebb, ha elengedő önbizalommal rendelkezünk, és reális látjuk magunkat: hogy mit szeretnénk, és mit tudunk elérni.

SMART célok

Akármilyen vágyunkat is szeretnénk megvalósítani, kezdjük a reális célkitűzéssel. Mielőtt belemennék a konkrétumokba, határozzuk meg, hogy miért szeretnénk az adott célt. Mi a motivációnk? Mivel leszünk többek általa? Boldogabbak leszünk, ha elértük? Ha ezeket tisztáztuk magunkban, utána jöhetnek a részletek.

Hazánkban is nagy népszerűségnek örvend a SMART célok kitűzésének a módszere. A SMART egy mozaikszó, melyben az alábbit jelentik a kezdőbetűk:

S (specific) = specifikus

Mit akarok pontosan elérni?

M (measurable) = mérhető

Hogyan mérhetem a célomat?

A (achievable) = elérhető

A kitűzött cél valóban elérhető, megvalósítható?

R (relevant) = releváns

Párhuzamban van a céljaimmal?

T (time) = időhöz kötött

Meddig szeretném megvalósítani a célomat?

A pontokkal haladjunk egyesével, és gondoljuk végig, hogyan lehetne elérhetőbbé és mérhetőbbé tenni a célunkat. Ne csak annyit határozzunk meg, hogy például le szeretnénk fogyni, hanem konkretizáljunk. Az alábbi ábra bemutatja, hogy az előbb említett célt hogyan alakíthatjuk SMART céllá:

A cél kitűzése után következetesen tegyünk érte, és ha elbizonytalanodnánk, tudatosítsunk magunkban a „miért”-et, hogy miért vágtunk bele. Ez motivációt fog adni a nehezebb napokon is.

Felhasznált irodalom: Higgins, E. T. (1987). Self-Discrepancy: A Theory Relating Self and Affect. Psychological Review, 94, 319-340.