A túlsúly csapdája

A fejlett társadalmakban gyakori probléma a túlsúly, illetve az elhízás, ha Magyarországot nézzük egy 2019-es felmérés alapján a férfiak 65%-a, a nők 52%-a esik ezekbe a kategóriákba. Ez őrülten magas szám és rengeteg veszélyt (cukorbetegség, kardiovaszkuláris megbetegedések, magas vérnyomás, stroke stb) rejt magában, ezekről sokat hallani, mégis, ha a KSH adatait nézzük, akkor egy folyamatos, lassú növekedés figyelhető meg, és egyre több embert érint (2009-es, 2014-es adatok).

Az érintettek egy része bevallja a probléma súlyát (szószerint és átvitt értelemben is), más része igyekszik elbagatellizálni és lekicsinyelni a mértékét és/vagy a jelentőségét, de összességében az kijelenthető, hogy nagyon sokan vannak, akik próbálnak valamilyen formában tenni a súlytöbbletük ellen.

Egyrészt sokakat megijesztenek a lehetséges következmények, de ők vannak a kisebb számban, a fogyókúrázóknál sokkal gyakoribb és fontosabb motivátor szokott lenni az, hogy nem elégedettek a tükörképükkel, úgy érzik kevés az önbecsülésük miatta és szégyellik magukat. Erre nagyban ráerősít az, hogy a csapból is a Hollywood és a social media által istenített sztárok folynak, akik legtöbbször a vékony, izmos kifejezetten erőteljes nemi jellegeket mutató egyedek, nőknél a lapos has, nagy mellek, kerek fenék, tökéletes bőr és haj, nagy, csábos ajkak, férfiaknál az izmos, szálkás, magas, erős alkat és szögletes, maszkulin arc a divatos. Ezekkel összehasonlítva sokszor még azoknak is elveszik minden önbizalmuk, akiknek egyébként nincsenek túlsúly problémáik, túlsúlyosként, elhízottként pedig végképp romboló hatású lehet az agyon photoshopolt/ esetenként plasztikázott celebekhez való hasonlítgatás. Én úgy látom kezd az betörni a köztudatba, hogy nem jó másokhoz hasonlítgatni magunkat, mégis az emberi természetben benne van és sokak nem tudják ezt legyűrni, hiába szeretnének megszabadulni ettől a rossz szokástól. Leon Festinger írta le a jelenség alapjául szolgáló társas összehasonlítás elméletét, melynek lényege, hogy amennyiben nem állnak rendelkezésre konkrét számok, hogy összehasonlítsuk magunkat, a képességeinket a körülöttünk lévőkével, akkor hajlamosak vagyunk magunkban elvégezni ezeket összehasonlítgatásokat, s ezek alapján állítunk össze egy „rangsort” a fejünkben magunkról és a többiekről, másrészt ezekhez igazodik a fejünkben a kép magunkról is.

A túlsúly alapvetően kettő dolog elegyéből áll össze: 1. mennyi és milyen minőségű táplálékot veszünk magunkhoz, 2. mennyi és milyen minőségű mozgást végzünk. Az összképet nem egy alkalom, vagy hét evési és mozgási szokásai határozzák meg, hanem hosszútávon adódik össze. Ezek alapján egyszerű a képlet: annyit egyél, amennyit le is tudsz dolgozni, mégis sokak számára okoz nehézséget, ami a túlsúlyosok nagy számában is megmutatkozik.

Mik a lehetséges okok?

Az egyik fő problémának azt emelném ki, hogy sokaknak okoz problémát megfelelő mennyiségű táplálékot fogyasztani, mivel egész egyszerűen nem érzik, hogy mennyi az elég és nem állnak meg az evéssel. Ennek hátterében is több minden állhat: Régen, amikor még nem volt ilyen bőségesen hozzáférhető az élelmiszer, gyakran kellett az éhezéssel szembenézni. Ezekben az időkben hasznos volt az, hogy amikor egyszer-egyszer nagyobb mennyiségű ételhez sikerült jutni, akkor jól tele ette magát az ember és azzal átvészelte a nehezebb napokat is. A 20. században születettek a világháborúk alatt és az azt követő ínséges időszakban átélték az éhezés kínzó érzését, amikor végül ebből sikerült kilábalni, akkor megvetette a lábát a gondolat, hogy amit megeszel, azt nem tudják elvenni Tőled. A mai öregek sokan ebben a szellemben nevelték gyermekeiket, akik részben továbbadták az ő gyermekeiknek, így ez a hatás generációkon átívelve, azaz transzgenerációs hatásként érződik még akár napjainkban is, ergo sokszor van, hogy a túlevés egy tanult viselkedés a szüleinktől, nagyszüleinktől látott és átvett példa alapján, illetve a gyereknevelésnél is vannak olyan metódusok, amik erre ráerősítenek: pl. ami a tányéron van, meg kell enni vagy csak még ennyit a kedvemért!

Másrészt a mértéktartás másik gátja, hogy az evés örömet okoz. Miközben eszünk boldogság hormonok szabadulnak fel, ha nem eszünk, akkor nem. Az ember szeret boldog lenni, és sokak beleesnek ebbe a csapdába, hogy korunkban ez az egyik legkönnyebben elérhető örömforrás.

Ezzel az utóbbi ponttal eljutottunk oda, hogy az evés sokaknál stresszlevezetésként működik, a mindennapi stresszhelyzeteket -mint pl munkahelyi stressz, párkapcsolati konfliktusok, családi problémák, önértékelési problémák- a legegyszerűbb, leggyorsabb és nem utolsó sorban társadalmilag a legelfogadottabb módon úgy reagálják le, hogy esznek. Ez a jelenség stresszevés. Evés közben az ember jobban érzi magát, utána már kevésbé, főleg, ha azért evett, mert attól érzi magát rosszul a bőrében, hogy nem elégedett a súlyával. Ez a kapcsolat legtöbbször nem tudatos, nem szokták az emberek végig gondolni, hogy hú de rossz kedvem van, akkor eszek egy kicsit, hanem egész egyszerűen, csak jól esik enni vagy nassolni valamit, ezért benéznek a hűtőbe, szekrénybe és előkapják a sütit, sós mogyit, csokit és társait.

A képlet másik felében a mozgáshiány a probléma, így azt, amit megesznek nem tudják ledolgozni. Ennek hátterében van az is, hogy sokkal kevesebb mozgás van egy normál ember hétköznapjaiban, mint régebben volt: kevesebb ember végez fizikai munkát, sokkal több az ülőmunka, munkavégzésen kívül pedig sokkal egyre nagyobb réteg engedheti meg magának a saját autót, ami szintén redukálja a mozgás mennyiségét. Ezek a változások nem véletlenek, hiszen célja is az embernek, hogy kényelmesebbé tudja tenni az életét, s minden lehetséges módon igyekszünk csökkenteni a szükséges energia befektetést és gépesíteni, robotizálni a kétkezi feladatokat. Az utóbbi évtizedekben ezt kompenzálandó a nyugati társadalmakban nagy térnyerése és divatja lett a sportoknak. Ennek ellenére a statisztika alapján a felnőtt magyar lakosság 59%-a nem sportol semmit szabadidejében.

A túlsúly és az elhízás egy igen összetett problémakör, melyben az említetteken kívül még sok minden fontos szerepet játszik, így hosszasan lehetne folytatni, ezért a következő héten meg is teszem A fogyókúra csapdája címmel.

Adatok: 

https://ksh.hu/s/kiadvanyok/fenntarthato-fejlodes-indikatorai-2022/1-20-sdg-2#1-abra

https://www.ksh.hu/stadat_files/ege/hu/ege0039.html