Igazából ez egy nagyon nehéz kérdés, mert a kettő között, vagyis az alkoholista és alkalmi ivó közötti határvonal nem is olyan éles, mint elsőre gondolnánk. A szakirodalomban legtöbbször azt írják, hogy az alkoholizmus, akkor kezdődik, ha egy fajta rutinná válik, megjelenik egy rendszer pl. minden nap reggel egy felessel kezdődik. Ezzel párhuzamosan alakul ki a testi és a pszichés dependencia. Ami a fő szempont a lelki függőség, vagyis a mindennapi élet „könnyebb elviseléséhez” szükséges-e az alkohol. Ez akár úgy is megjelenhet, hogy az illető csal a hétvégéken, illetve szabadnapokon iszik, egyébként munkanapokon tiszta. Az egyik fő kérdés, hogy ezek a munkanapok, vagyis a tiszta fázis hogyan telik el. Mennyire érzi, illetve nem érzi az illető az alkohol hiányát? Mennyire járnak ekörül a gondolatai, pl. milyen jó lesz a következő hétvégén berúgni? Természetesen erre egy jó ellenérve, de mit csinálnak egyetemisták, közülük sokan isznak és még se alkoholisták. Ez igaz, mivel a hangsúly idő hosszán van, vagyis, mennyi ideig tart. Legtöbb fiatal egyetemista átmegy egy nagy ivós szakaszon és utána elhagyja a poharat, minden különösebb nehézség nélkül. Ez személyiség érésével, illetve az e-mögött meghúzódó agyi hormon rendszer megváltozásával áll összefüggésben.
Összeségében az mondható el, hogy az alkalmai ivászatot akkor nevezhetjük már alkoholizmusnak, ha: 1) az illető rendszeresen ismétlődően nagy mennyiségű alkoholt fogyasztás. 2) a tiszta fázisban is sokat gondol, illetve vágyakozik az alkoholra. 3) a jelenség régóta (évek óta) szünetek nélkül fent áll.
Hollósy-Vadász Gábor
pszichológus
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása