Túlokoskodás

Alapvetően értéknek és erénynek is tartjuk azt, ha valaki intelligens, tájékozott és jó gondolkodó. Ám túl gyakran előfordul, hogy bármennyire pallérozott is az elménk, mégsem találjuk a hétköznapi boldogsághoz az utat.

Ennek az egyik oka lehet éppen az említett képességek túlzó használata. És mivel épp a túlokoskodásról szól ez a bejegyzés, igyekszem minél rövidebben megfogalmazni a mondandóm lényegét.

Ha túl sok elmélet van a fejünkben... Túl megengedően és korrekten akarunk gondolkodni... Ha túl elfogadóak vagyunk... Ha túlzottan együtt akarunk érezni másokkal, vagy mindenkivel... Ha a hibátlan válaszokat keressük a kérdéseinkre...

Egyhelyben fogunk toporogni, míg előfordulhat, hogy mások elrobognak mellettünk, vagy épp keresztül rajtunk. Mi meg csak állunk, és azon morfondírozunk, hogyan kellene boldogan, sikeresen, izgalmasan élni.

Hogy ezt hogyan lehet elkerülni?

Véleményem szerint nagyjából így:

Az egyszerűsítések olykor szükségesek, ezért fogalmazzuk meg az alapértékeinket, alapelveinket, és próbáljunk elég jól azokhoz alkalmazkodva élni. Ez nem lesz mindig teljesen korrekt, lesznek miatta konfliktusok és hibás döntések. Az is megtörténhet, hogy egy-egy értékünket újra kell gondolnunk, mert több kárt okoz, mint amit ad.

De legalább történik valami. Ha jól alakulnak a dolgaink, megerősödünk. Ha hibázunk, legalább van mit kijavítani, ami után ismét megerősödve folytathatjuk az utunkat.

Csak állni, és azon gondolkodni, hogyan ne bántsunk meg senkit ahelyett, hogy haladnánk a kitűzött céljaink felé, csak a legyőzöttség érzését fogja erősíteni.

Ne féljünk hibázni. Ne féljünk belátni, ha hibáztunk. És ne legyünk restek kijavítani a hibáinkat.

És hogy egy részben igaz, de természetesen túlegyszerűsítő közhely se maradjon le a bejegyzésből:

„Inkább kérj bocsánatot, mint engedélyt.”