Túl sok ital, vagy kezdődő alkoholizmus?

Az orvosi terminológia szerint az alkoholizmus egy szenvedélybetegség, amelynek során a beteg nagy mennyiségű alkoholt fogyaszt rendszeresen, annak ellenére, hogy számos negatív hatással kell, hogy szembe nézzen. A statisztikai becslések szerint ma Magyarországon körülbelül 500 ezer embert érintett, bár egyes kutatók ennek a számnak kétszeresét tartják valósíznűnek. A föntebbi számnál többet elárul, hogy hazánkban a tiszta szesz fogyasztása 12 liter per főre tehető évente.

Az alkohol fogyasztás, ugyan elengedhetetlen feltétele az alkoholizmus kialakulásának, de maga az alkohol fogyasztás nem feltétlenül eredményezi az alkoholfüggőség kialakulását. De akkor mennyi alkoholt lehet fogyasztani, hol van a határ? Egy kutatás megpróbálta számszerűsíteni az alkohol fogyasztás mértékét és ez alapján meghatározni az alkoholizmust. A napi 150 gramm, vagy annál több alkohol fogyasztása már jelentős károsodást idéz elő. Heti szinten a nők esetében 90 gramm alkohol fogyasztást tud a szervezet tolerálni, de csak úgy, ha a napi fogyasztás nem haladja meg a 40 grammot, illetve a személy az italozások között legalább 3 nap szünetet tart. A férfiak esetében a szervezet heti szinten 120 gramm alkohol fogyasztását tudja tolerálni, komoly elváltozások nélkül.

Sajnos a leszokás valószínűsége az italozással töltött évek számának növekedésével fordítottan arányos, azaz minél régebb óta fogyaszt valaki rendszeresen nagy mennyiségű alkoholt, annál kisebb az esélye, hogy le tudja tenni a poharat. Alkoholbetegnek azt a személyt tartjuk, akinek az alkoholfogyasztás hatására, a személyisége, a magatartása jelentősen megváltozott, az alkoholtól pszichés és vagy szomatikus módon függővé válik, illetve az alkohol pszichés és vagy szomatikus károsodást idézett elő a szervezetében.

Hogyan lehet megállapítani, hogy amit kedvesünk, barátunk, rokonunk csinál, az már alkoholizmus-e, vagy belefér a sokat bulizik kategóriába?

Igazából ez egy nagyon nehéz kérdés, mert a kettő között, vagyis az alkoholista és alkalmi ivó közötti határvonal nem is olyan éles, mint elsőre gondolnánk. A szakirodalomban legtöbbször azt írják, hogy az alkoholizmus, akkor kezdődik, ha egy fajta rutinná válik, meg jelenik egy rendszer pl. minden nap reggel egy felessel kezdődik. Ezzel párhuzamosan alakul ki a testi és a pszichés dependencia. A fő szempont a lelki függőség, vagyis a mindennapi élet „könnyebb elviseléséhez” szükséges-e az alkohol. Ez akár úgy is megjelenhet, hogy az illető csal a hétvégeken, illetve szabadnapokon iszik, egyébként a munkanapokon tiszta. Az egyik fő kérdés, hogy ezek a munkanapok, vagyis a tiszta fázis hogyan zajlik. Mennyire érzi, illetve nem érzi az illető az alkohol hiányát? Mennyire járnak ekörül a gondolatai, pl. milyen jó lesz a következő hétvégén berúgni? Természetesen erre egy jó ellenérve, de mit csinálnak egyetemisták, közülük sokan isznak és még se alkoholisták. Ez igaz, mivel a hangsúly idő hosszán van, vagyis, mennyi ideig tart. Legtöbb fiatal egyetemista átmegy egy nagy ivós szakaszon és utána elhagyja a poharat, minden különösebb nehézség nélkül. Ez a személyiség érésével, illetve az e-mögött meghúzódó agyi hormon rendszer megváltozásával áll összefüggésben.

Az alkoholbetegség kialakulásának három nagyobb fázisát különíthetjük el:

1. Kezdeti fázis: ekkor az érintett személy a szorongás csökkentése céljából iszik, miközben megnövekedik a tolerancia szintje. Ebben a szakaszban esetleg megjelenhet és ismétlődővé válhat az amnézia, vagyis a beteg nem emlékszik az előző esti berúgásának körülményeire. Mindennapi életének egyre központibb kérdésévé válik az italozás.
2. Kritikus fázis: ebben a fázisban az érintett személy racionális módon kezdi megindokolni önmagának, miért van szüksége a gyakori alkohol fogyasztásra. A túlzott alkohol fogyasztás hatására gyakran agresszívé válik, akár a munkahelyén is, rendszeressé válhat a reggeli alkohol fogyasztás. A betegség előre haladtával egyre gyakrabban előfordulhat az alkoholmérgezés, így kapcsolatba kerülhet az egészségüggyel, azaz bekerülhet addiktológiai osztályra.
3. Krónikus fázis: ennek során a túlzott alkoholfogyasztás pszichózist, gondolkodási zavart is előidézhet. Megjelennek az indokolatlan félelmek időnként paranoia is társul hozzájuk. Ezek mellett főként reggelente a beteg remegést tapasztalhat a végtagjaiban. A szociális és családi élete kibicsaklik, illetve a hangsúly már átevődik kizárólagosan az alkohol bevitelre, így életcéljai az alkohol fogyasztásra redukálódnak. Ennek megfelelően szinte bármit megiszik, amiben alkoholt feltételez.

Összeségében az mondható el, hogy az alkalmai ivászat akkor alakulhat át alkoholizmusba, ha: 1) az illető rendszeresen ismétlődően nagy mennyiségű alkoholt fogyasztás. 2) a tiszta fázisban is sokat gondol, illetve vágyakozik az alkoholra. 3) a jelenség régóta (legalább féléve) szünetek nélkül fent áll.

Hollósy-Vadász Gábor