Titoknok

A titoknok

Mi vezet vajon minőségi élethez? A betegség gyógyítása, vagy annak a megelőzése? A fogyókúra vagy az egészséges táplálkozás és rendszeres testmozgás? Az antidepresszáns vagy problémák időben történő felismerése és kezelése?

A kérdés nyilván közhelyes, még annak ellenére is, hogy látjuk, legtöbben nem becses kincsként kezelik, hanem úgy használják a testüket és lelküket, hogy az karbantartás helyett, rendszeres szervizelést igényel.

Aki pszichológushoz fordul, szinte mindig ott tart már, hogy valami nagyon elromlott. De miért kell az utolsó pillanatig várni? Talán azért, mert még mindig némi stigmával jár, ha valaki segítőhöz fordul. Nem tudom. Azt viszont igen, hogy talán ideje minket segítőket máshogy is „használni”.

Jobb szót nem találtam rá, mint hogy titoknok.

Mindannyiunk életében vannak olyan események, helyzetek, amelyeket szeretnénk megosztani másokkal: a barátainkkal, a családunkkal. És ez rendben is van így. De mi van akkor, ha éppen a hozzánk legközelebb állókkal van konfliktusunk? Vagy olyan helyzetbe keveredtünk, amiben még önmagunk számára is erkölcsileg megkérdőjelezhetően viselkedtünk?

Természetesen ilyenkor mondhatjuk, hogy csak egy-két legközelebbi barátunkkal osztjuk meg ezeket, de vajon helyes ez? Ha a párunkkal már hónapok óta nincs szex, ezt fair dolog egy baráttal megbeszélni? Ha egy barátunkról kiderül, megcsalja a párját, jó ötlet erről másokkal beszélni?

Én úgy gondolom, nagyon nem. Mert hogyan fogjuk utána levinni a párunkat egy társaságba anélkül, hogy ő ne érezze magát kényelmetlenül? Ha a csalfa barátunk végül úgy dönt őszinte lesz, kilép a kapcsolatából és rendezi a sorait, vajon nem marad rajta, hogy megbízhatatlan? Ha pedig az új párját lehozza, vajon tudunk őszintén örülni neki?

Vagy nézzük a munkahelyet. Mindenhol előfordul, hogy hosszabb-rövidebb ideig nagyobb stressznek vagyunk kitéve. Ezt természetesen megosztjuk otthon a párunkkal, esetleg a barátainkkal. És mivel szeretnek minket, ezt valószínűleg igénylik is. Egy darabig. De hónapok után, már nekik is terhes lehet. Ha pedig ez minden munkahelyen előfordul, mert teszem azt erős perfekcionizmus és megfelelési igény van bennünk, akkor tényleg erről kell szólnia minden estének és találkozónak?

Ráadásul, ha életünk történéseit, nem megfelelően dolgozzuk fel, és illesztjük be életfolyamunk narratívájába, akkor feszültségpontokat hozhatnak létre, amelyek pszichés zavarok kiinduló pontjai lehetnek. Márpedig a hozzánk közelállók nem fognak tudni ebben segíteni, mert nem ez a dolguk és a hivatásuk.

Éppen ezért úgy vélem, szinte mindenkinek jól jönne, ha lenne az életében egy titoknok, aki NEM az élete része. Egy olyan segítő, akivel a tartós problémákat, a mások előtt nehezen vállalható titkokat, a szégyeneinket, vágyainkat és megbánásainkat átbeszélhetjük még rögtön akkor, amikor azok megtörténnek. Így nem azokat terheljük indokolatlanul túl, akik a legközelebb állnak hozzánk, vagy nem fogunk amúgy megoldható problémákat éveken át magunk után húzni.

És akkor, amikor segítőről beszélek, nem feltétlenül csak pszichológusra gondolok. Van, akinek egy spirituális segítő sokkal hatékonyabb lehet. Másnak egy coach lehet a legjobb titoknoka, aki a fejlődését gyakorlati eszközökkel is meg tudja támogatni. Ugyanakkor vannak természetesen olyan esetek is, amikor klinikust érdemes választanunk, mert a korábbi sérülések miatti pszichés zavarok mibenlétével is jó, ha tisztában van a kísérő.

A lényeg, hogy ne csak akkor forduljunk segítőhöz, amikor már nagy a baj. Ezek a bizalmas beszélgetések épp úgy lehetnek az élet részei, akár a sport. Szerencsére, ezt nem hetente háromszor érdemes űzni, bőven elég két-három hetente is egy alkalommal, ha épp nincs akut probléma. Mert egy objektív, külső visszajelzés sokszor épp elég is ahhoz, hogy a problémát megelőzzük, hogy észrevegyük, merre haladunk. Mert ha tudjuk, hová vezet az utunk, akkor döntési helyzetben leszünk, hogy tényleg arra akarunk-e menni.

Tudatos döntések nélkül csak sodródunk. Valójában mindig döntünk, még akkor is, amikor nem tesszük. Csak ilyenkor a tudatalattink hozza meg a döntést, ami sajnos legtöbbször csupán vágy vagy félelem alapon teszi azt.

Úgy látom, legtöbben megteremtik önmaguk poklát, aminek a falait a saját félelmeik alkotják. És éppen abban lehet az egyik legfontosabb szerepe egy titoknoknak, hogy segítsen időben felismerni a félelmeket, és szembenézni velük.