A testi jóllét karmesterei – stressz és túlélés

A test külső és belső ingerekre adott nem specifikus reakcióját nevezzük stressznek. A kifejezést a magyar származású, Kanadában élő Selye János (John Selye) alkotta meg az állatok alapvető életfolyamatainak leírására.

A stresszt produkáló ingerek a stresszorok, melyek a stresszválaszt okozzák a szervezetben.

A stresszreakció okozta fiziológiai változások betegségekhez vezethetnek. A stresszválasz alatt cukor mobilizáció történik, továbbá a stressz érinti az energiaellátást, a szívműködést, a vízháztartást, a légzést, a ph szabályozását, sőt, a véralvadást és az immunrendszer működését is. Így a stresszválasz a test összes szervét érinti. Ezért nevezzük nonspecifikus és általános reakciónak a stresszt követő reakciót.

A stresszreakció alapvetően a veszélyek elkerülése miatt fontos, erre mozgósítja a szervezetet. Az állatvilág természetes folyamatához képest az embernél a stressz lassú méregként képes hatni. Az embernél a stresszfaktorokra való válasz a megküzdés elnevezésű.

A stresszhatások két úton bontakoznak ki. Az egyik út egy gyors idegrendszeri hatás, amely az idegrendszer szimpatikus ágán zajlik. Itt az alarm jelzés a mellékveséig jut, ahol adrenalin kerül a vérbe. Így az egész szervezet készenléti állapotba kerül: nő az izomtónus, a légzésszám és a pulzus, a vérnyomás, stb. A mobilizált energiával vagy menekülni, vagy küzdeni kell – igy az ellenség és veszély elkerülése vagy leküzdése történik meg. A másik út a hipotalamusz aktivációja, mely után az agyalapi mirigy, és a végül a mellékvesekéreg a kortizol hormon szintjét növeli a vérben. (A kortizol maga a stresszhormon, amely kihat szinte minden sejtre a szervezetben.) Ez lesz a hormonális út, mely a vérben maradva hosszabb időn keresztül kifejti a hatását, a stresszt kiváltó inger megszűnését követően is. Amikor a testben mobilizált anyagokat (pl. cukrok, zsírok) nem használjuk fel, akkor azok károsíthatják a szervezet szöveteit, így okozva gyulladást, fekélyt, vagy koleszterinplakkot.

A stresszor az alapvetően egészséges testi védekezőműködés ellenében hat. A stresszválaszban résztvevő hormonok: a vazopresszin (víz- és só visszatartás), a prolaktin, a növekedési hormont (fokozza az inzulin elválasztást) és a pajzsmirigy hormonokat (általános anyagcsereszint fokozó) is. A nemi hormonok közül emelkedik a tesztoszteron, illetve az ösztrogén és a progeszteron szintje.

A hosszabb távon ható stressz

A testben bekövetkező változások célja, hogy a szervezet alkalmazkodjon stresszhelyzethez. A modern szociális környezet stresszorai összetett, többlépcsős alkalmazkodást igényelnek az embertől. Gyakran a lassú méreghez hasonlítanak, melyek a szervezetet állandó készültségben tartják. Így az egyensúly nemcsak nehezebben áll vissza, hanem a szervezet nyugalmi, egyensúlyi pontja is eltolódik, amely folyamatosan magasabb aktivációs szintet jelent. Eközben tünetek, betegségek jelenhetnek meg, hiszen az érintett szervek túl vannak terhelve.

A stresszhatások mérése

A stresszhatások mérése egy önellenőrző listás válogatás szolgál a pszichológiában. Ez a Holmes-Rahe páros által kialakított lista, ahol azok a társas stresszorok szerepelnek, melyek az embernek leginkább megterhelést jelentenek. A legsúlyosabb stresszor például a házastárs halála, melyet 100 pontra értékel a felsorolás, míg a lista végén az enyhén megterhelő életesemények szerepelnek.

Ha ezen események, illetve az általuk okozott stressz összeadódik a megelőző néhány évben, akkor például a pszichoszomatikus, gyulladásos, immunrendszeri betegségek kockázata nő meg, továbbá az infarktus, a fekélyek, a fertőzések megjelenése. Egy tanulmányban közvetlen kapcsolatot mutattak ki a stressz mennyisége és az infarktus megjelenése között.

Vannak azonban védőfaktorok, amelyek csökkentik a stresszhatások következményeit. Ezek a coping (megküzdés), valamint a táplálkozás és a mikrobiom témakörébe tartoznak.