A lélek nehézségeit és elakadásait általában leginkább tudatos szinten próbáljuk megérteni. Összefüggéseket keresünk, megoldási terveket gyártunk és értelmezéseket adunk, ám ezek legtöbbször csupán a probléma felszínét érintik. Mi a hiányzó, ám transzformatív alkotóelem?
Tároló
Bármely élmény megélését kétféle módon fogjuk tárolni. Az esemény történéseiből egy emléket készítünk, amit későbbelő tudunk hívni. Az érzelmekről, amelyeket az esemény kiváltott pedig idegrendszeri szinten fog a testünk egylenyomatot készíteni, amit aztán tudattalanul tárol.
"Mit nem szabadott éreznem?"
Amikor gyermekként az érzelmeink fájdalmasak voltak, vagy nem voltak megengedettek, a lelkünk védekezésképpenleválasztja azokat, sokszor a tudatos emlékezésből is kizárva. Ezzel őrizzük meg a biztonságérzetünket és a biztonságosvilágba vetett hitünket. Azonban ezek az érzelmek ott maradnak velünk, és tudat alatt formálják érzékelésünk a világról ésönmagunkról.
A legfontosabb érzés, amit egész életünkben keresni fogunk, hogy szerethetőek és fontosak vagyunk. Ennek az érzésnek amegéléséért - aminek sokszor valójában csak az illúziója van meg - bármit képesek leszünk megtenni. Ehhez legtöbbszöra saját valódi énünket, annak minden érzésével, gondolatával és tapasztalatival fogjuk elnyomni vagy átírni, abban areményben, hogy akkor talán megkapjuk a feltétel nélküli elfogadást. Az elfogadás oltárán feláldozott érzések ugyanakkorzsigeri szinten velünk maradnak.
Amikor mások elfogadása és szeretete kerül előtérbe a saját érzéseinkkel szemben, akkor egy önmagunk ellen vívottharcot kezdünk meg, amiben legbelsőbb és legvalódibb önmagunk csak a vesztes oldalon állhat.
A test tünetei
A tudás forrása a valódi érzéseinkben rejlik, melyek összhangban vannak a tapasztalatainkkal. A tapasztalat őrzője pediga test.
A testünk közvetett módon fogja jelezni mindazokat a megéléseket, melyek hatására le kell mondanunk a önazonosságmegéléséről. Mivel a lelkünk sem akkor, sem a jelenben nem tudja tudatos szinten beengedni ezeket az igazságokat, a testelkezd tüneteket produkálni különböző formákban.
Ezek lehetnek autóimmun betegségek, krónikus fájdalmak, gyulladások vagy épp evészavar, depresszió és szorongás.Ezek mind a testünk kiáltása, hogy ellenálljon az eddigi elnyomásnak.
Az út
Ha egyszer megtanuljuk, hogy együtt éljünk az érzéseinkkel és ne küzdjünk ellenük, akkor már nem fenyegetésnek látjuka testünk megnyilvánulásait, hanem olyan jeleknek, amelyek a történetünkre utalnak.
Amikor képessé válunk az érzelmeinket nem címkézni vagy a milyenségét (jó vagy rossz, jogos vagy jogtalan stb.)megítélni, hanem azt nézni, hogy mit próbálnak jelezni, akkor megérthetjük azt az alapvető kommunikációt, amit atestünk önmagunkkal folytat. Amikor a fejünkkel próbáljuk feloldani az érzéseket, akkor távolítjuk őket, és nem hagyjuk,hogy a fontos üzenet amit hordoz, eljusson hozzánk. Azok az érzések, amelyeket leginkább távolítunk vagy igyekszünkelnyomni, a legfontosabb jelzői a belső énünk állapotának.
A fájdalmas érzelmek valójában sosem ártanak nekünk, a kárt mindig azok elnyomása, figyelmen kívül hagyása vagytagadása teszi.
Az érzelmeinket sose leszünk képesek megválasztani vagy megváltoztatni. Vagy együtt érzünk azokkal (vagyisönmagunkkal) és hagyjuk, hogy az áramlásuk elvezessen az igazsághoz, vagy ellenállunk és önmagunkat tagadjuk meg. Aválasztás lehetősége a gyógyulás esélye.
Helyreállítani a bizalmat a testünkben, és ezáltal önmagunkban pedig az első lépés. A gyógyulás folyamatában fontos egyértő tanú támogatása, aki képes a feltörekvő igazságokat elfogadni és teret adni azoknak.
A blogbejegyzést Korompay Dorina (Pszichológus) küldte be. Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása