Teremtsük újra az életünket pozitív gondolkodással! - I. rész

Gondolatainknak hatalmas teremtő ereje és hatalma van! Ha erősen hiszünk valamiben, az sokszor – a jelenlegi zord, nem éppen optimális körülmények ellenére is – megvalósítható.
Meggyőződésem, hogy a sokak szerint spirituális katyvaszként emlegetett „vonzás törvénye”, mely 2006-ban „A Titok” néven igencsak nagy hype-pal az egész világot körbejárta könyv illetve film formájában, alapjaiban igenis működik.

Miről is szól a „vonzás törvénye”?

Korábbi, négy részes, „véletlen egybeesésekről” vagyis szinkronicitásról szóló cikkemben írtam róla, hogy akkor jönnek be az életünkbe az életutunkat pozitív irányban egyengető „véletlenek”, ha a saját utunkat járjuk, ha boldogok vagyunk. Belső igazi önMAGunkhoz pedig akkor vagyunk a legközelebb, amikor pozitív érzelmeket élünk át, amikor pozitívan kapcsolódunk másokhoz is, a külvilághoz – nem pedig akkor, amikor magányosan, magunkat sajnálva elzárjuk magunkat mindentől és mindenkitől.

A vonzás törvénye szerint olyan dolgokat vonzunk magunkhoz, amilyen „frekvencián” magunk is mozgunk. Vagyis ha pozitívak vagyunk, a körülöttünk történő – látszólag külvilág eseményei is gördülékenyebben mennek, és fordítva, mivel nincs „kint és bent”, valójában kapcsolatban vagyunk egymással, a természettel, és mindennel, ami körülöttünk van – ezt az ősi buddhista tanoktól kezdve a modern kvantumfizikáig minden eddigi holisztikus tudásunk megerősíti.

A vonzás törvénye segítségével könnyebben elérhetünk számunkra fontos, kitűzött célokat azáltal, hogy nem ragadunk bele érzelmileg a jelenlegi egyáltalán nem kellemes élethelyzetünkbe, hanem HÁLÁT adunk azért, ami megadatik, ÉLVEZZÜK az utat is a célhoz, a mindennapi örömöket, és NYITOTTAK vagyunk a még pozitívabb változás irányába.
Ugyanis életünket folyamatosan alakítjuk, a jelenlegi helyzet korábbi gondolkodásunk eredménye, és ha más utat szeretnénk kialakítani, akkor a jelenben kell változtatni a hozzáállásunkon, gondolkodásunkon, hogy ennek megfelelően a jövőnk is másképp alakuljon.

A első fontos lépés az, hogy a jelenlegi élethelyzetünkben, önmagunkban ne csupán a hiányosságokat vegyük észre, hanem igenis örüljünk annak, ami megvan, annak, ami jó! Másrészt meg kell vizsgálnunk, hogy adott élethelyzetünk mennyire felel meg belső igényeink, önmagunk számára, és ha nem megfelelő, akkor tegyük meg a lépéseket afelé, hogy minél inkább az legyen! De az élet maga az utazás, nem lehet csupán a cél elérése (hiszen folyamatosan új célokat tűzünk ki), ezért élveznünk kell az odautat!

Saját konzultációimon is gyakran szóba kerül, hogy valójában mindig tudjuk, hogy önmagunk vagyunk-e, önmagunk útját járjuk-e, vagy sem! Ugyanis ha elégedetten, adott helyzetekben a helyzetekhez képest kiteljesedve tudjuk megélni a pillanatokat, akkor a saját magunk útján haladunk. Viszont ha úgy érezzük, hogy jóval szűkebb az a tér, melyet be merünk járni, mint ami valójában a miénk – vagyis ha nem merjük megmutatni magunkat -, akkor nem teljesen vagyunk önmagunk. Ez azt jelenti, hogy ha pozitív érzelmeket élünk meg különböző helyzetekben (pl. társas kapcsolatainkban), akkor jó az irány, ha negatív érzelmeket, akkor változtatnunk kell annak érdekében, hogy minél inkább pozitív legyen az élmény. (Például ilyenkor megkérdezhetjük magunktól, hogy valójában mire lenne igényem? Mi tenne boldoggá az adott helyzetben?) Így kitartó gyakorlással, a pozitív érzelmek megélésének kitapasztalásával folyamatosan tudjuk ezt a saját terünket bővíteni.

Tehát nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, mert – ahogy a Titok című könyvben / filmben is szó van róla - érzelmeink kitűnő útjelzők azt tekintve, hogy a saját (pozitív) életünk megteremtésén munkálkodunk-e éppen, vagy épp az ellenkezőjét teremtjük. A lényeg mindig az, hogy milyen érzelmeket élünk át: ha jó érzelmeket; reményt, hálát, szeretetet, hitet, lelkesedést stb. – azokat az érzelmeket, melyek a pozitív pszichológia témáját alkotják, akkor jó az irány! Viszont ha negatív érzelmeket: félelmet, dühöt, szomorúságot, csalódottságot stb., akkor távol kerülünk önmagunktól - és bizony kitűzött céljainktól is!

(A cikk folytatása következik.)

Javasolt irodalom:
Silva, J, Miele, P. (1998). Agykontroll – Silva módszerével. Agykontroll Kft.
Byrne, R. (2006). A Titok. Édesvíz Kiadó, Budapest.

Írta:
Bogdán Brigitta
transzperszonális szemléletű pszichológus, coach
krízistanácsadó szakpszichológus