Terápiás kapcsolat céljai és hatásai

A pszichodinamikusan orientált terápiák célkitűzései mindig egyediek – függ a problémától és a terapeuta beállítottságától, ezáltal sokféleképpen fogalmazódnak meg. Ebben az összefoglalásban néhány jellemző terápiás fókusz kerül kiemelésre. 

• Önismeret

Az önismeret az alapja mindennek. Sokat hangoztatott tény, már-már közhely. De mit is jelent valójában? Röviden annyit takar, hogy meglátni magunkban azt, akik valójában vagyunk, és nem azt akik, lenni szeretnénk, vagy amit mások valójában vagy vélten elvárnak tőlünk. Nem könnyű feladat szembesülni a jó tulajdonságainkon túl a hiányosságainkkal és negatív sajátosságainkkal. Tudatosítani, hogy ezek is hozzánk tartoznak, belátni és elfogadni azokat. A neves pszichoanalitikus, Winnicott (1962/1976) által hamis-szelfnek nevezett kép helyett képessé kell válni a valós-szelfet önmagunkban integrálni.    

• Emberi kapcsolataink minőségének javulása

Azáltal tud megvalósulni, hogy jobban rálátunk a belső kapcsolódási mintáinkra. A legtöbb ember élete során időnként rácsodálkozik, hogy vajon miért kerül ugyanolyan helyzetbe az emberi kapcsolataiban, mint korábban (Pl. párkapcsolat, munkahelyi szituáció, stb.). Ilyenkor érdemes feltenni a kérdést, hogy mi az, ami a kapcsolatról szól és mi az, ami a mi korábbi tapasztalataink miatt jelenik meg az aktuális helyzetben. Mi a saját dolgunk és mi szól a másikról. A terápiás folyamat során a kliens megtanulja integrálni a személyiségének azon részeit, amelyeket a másikra vetít, képessé válik elkülöníteni a saját életéből hozott sajátosságokat a kapcsolat és a másik dolgaitól.

• Jelentésadás

A terápiás folyamat során a terapeutával közösen adnak jelentéseket a kliens megéléseinek, tapasztalatainak. Egyetlen helyes értelmezés helyett több lehetséges jelentés megalkotása zajlik. Az ember képessé válik felismerni a jelentését olyan dolgoknak is, ami korábban nehezen megragadható volt. Ez az egyik formája a tudattalan tartalmak tudatossá tételének.  

• Belső konfliktusok feloldása

A tudattalan belső konfliktusokra való hatékonyabb, adaptívabb kompromisszum megtalálása. Az én-pszichológusok szerint a tünetek a konfliktusok nem megfelelő megoldásaiból fakadnak. A tünetek eredetének megtalálásával, feltárásával azok feloldódása érhető el.

• Fontos személyek érettebb megválasztása és „használata”

A létezés nélkülözhetetlen feltétele a környezetünk, a minket körülvevő fontos személyek visszajelző, támogató jelenléte. Felnőtt korban is elengedhetetlen, hogy mások tükröző, megerősítő, hitelesítő funkciót töltsenek be az életünkben. Kohut (1984) szerint a terápia célja, hogy a kliens ezeket a személyeket megfelelőbben válassza meg és érettebb viszonyban legyen velük. Azaz képessé váljon kiegyensúlyozottabb, támogató emberi kapcsolatok kialakítására és fenntartására.    

• (Ön)reflexió javulása

A saját belső világ, a valóság és a másik fejében élő kép különbségeire való rálátás. A kliens egyre jobban tudja felismerni, hogy a viselkedése nem a véletlen műve, hanem belső érzésekből, hiedelmekből, motivációkból ered. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a fantáziavilág realizálódása zajlik.

Glen O. Gabbard, M. D.:

A hosszú pszichodinamikus

pszichoterápia tankönyve alapján