A terápiás folyamat sikeressége

Manapság egyre hétköznapibb dolog, hogy pszichológushoz fordulunk, amikor bizonyos életterületen problémáink vannak bár képesek vagyunk normális életvitelre, tehát nem pszichiátriai szintű (személyiségzavarok, pszichózis, mély depresszió, kényszer, függőség) gondjaink vannak. Mely tényezők játszanak fontos szerepet a terápiás folyamat sikerességében?

A kliens-terapeuta közötti jó terápiás kapcsolat elengedhetetlen, ennek alapja a szimpátia, bizalom. Ha nem tudunk a terapeutánkban bízni, elhinni, hogy jót akar nekünk, hogy ért ahhoz, amit csinál, hogy szimpatikus, mint ember, akkor nem tudunk megnyílni sem, az őszinteség pedig alapvetően fontos egy ilyen jellegű kapcsolatnál. Ha a terapeuta valami oknál fogva nem tud szimpátiát érezni kliense felé, szintén nem fog tudni őszintén kapcsolódni hozzá. Ennek különböző okai lehetnek, fontos, hogy mindkét fél átgondolja, képes-e bizalmi kapcsolatra az adott esetben; szimpátiát nem lehet erőltetni. Ezért jó, ha a terápiás elköteleződés előtt van lehetőség előzetes megbeszélésre, ahol érdemes az intuíciónkra hallgatva elköteleződni vagy nemet mondani.

A másik fontos tényező a kliens motivációs szintje, mennyire érez nyomást a változásra. Minél nagyobb a nyomás, annál nagyobb a befektetett energia, vagyis annál aktívabb a kliens a munka során és két találkozás között is. Minél égetőbb a változás iránti vágya, annál többet foglalkozunk a témával. 

Egy, talán még ennél is lényegesebb tényező az eredményesség szempontjából, hogy a változásnyomás (a motivációnk) kívülről jön-e vagy belülről. Sokan fordulnak segítségért mert a feleségük-férjük, lányuk-fiuk, esetleg kollégájuk tanácsolja nekik, adott esetben ehhez kötik a kapcsolatban maradás feltételét. Ilyenkor, amikor nem saját belátás vezérel minket, sokkal nehezebb haladni a változás útján, hiszen nem is mi akarjuk az egészet, hanem a környezetünk. 

Ha alapvetően azt gondoljuk, hogy velünk nincs is baj, csak mindig ugyanazok a konfliktusok/rossz emberek/nehéz élethelyzetek stb. találnak meg minket, akkor a terápiás kapcsolatot felőrölheti az abba fektetett energia, hogy a kliens elmozduljon egy ”kifelé mutogató” hozzáállásból egy befelé forduló, önvizsgálati jellegű, introspektív nézőpontba. Sokkal dinamikusabb és hatékonyabb a folyamat, amikor a kliens az életében jelenlévő (és sokszor ismétlődő) problémákat, témákat a magáénak érzi, nemcsak úgy mint ami az ő életét megnehezíti, hanem olyan dologként, melyet ő hordoz magában, mint minták, ”örökség”, mint súly, aminek nem kellene a hátizsákban lennie. 

A terápiás folyamat sikerességéhez szükséges kliensi motiváció fontosságát hadd szemléltessem egy példával. Egy kliens azzal keres meg egy terapeutát, hogy úgy érzi, az élete ismétlődő problémák mentén zajlik, mindig ugyanabban a rossz helyzetben találja magát. A lánya/fia/szomszédja miatt szenved és nem tudja mit tegyen velük. Matthelyzet. A terapeuta nem tudja megváltoztatni a kliense körüli embereket, és nagy valószínűséggel a kliense sem, így nem marad más hátra, mint azon dolgozni, hogy a kliens elkezdjen azzal is foglalkozni, hogy mi az ő része a konfliktusokban. Ennek belátása vagy sikerül vagy nem.  

Amikor a kliens ehelyett azzal fordul segítségért, hogy szeretné megérteni önmagában azt, ami újra és újra az adott konfliktusokba vagy rossz élethelyzetekbe sodorja, akkor egész más alapról lehet a munkához fogni. Ekkor már ”birtokolja” a munka tárgyát, ahelyett, hogy kivetítené a környezetére, és ez egy nagyobb fokú terápiás érettségre utalhat. Amikor ott tartunk, hogy a problémáink kapcsán nem másokra mutogatunk, hanem tudjuk vállalni a felelősséget a saját részünkért, akkor felnőttünk a terápiához, ami nagy valószínűséggel gyorsan fog feloldást/megoldást hozni adott kérdéseinkkel kapcsolatban. E nélkül nagy eséllyel a terápia csak támogató jellegű lesz, ahol a változás kimerül abban, hogy azt érezhetjük, valaki meghallgat minket, együtt érez velünk. Sokszor valóban csak ez a kliens szükséglete, bár a jó hallgatónak levés képessége messze nem meríti ki a pszichológusi potenciált. Viszont kimerítheti a terapeutát. Ami dinamikát, erőt és hatékonyságot ad mindkét félnek és a terápiás folyamatnak az a kliensben rejlő belátásból fakadó változni akarás potenciálja.