Tegeződjünk vagy magázódjunk?

Ideális esetben a szakember az, aki ennek kialakításában aktív szerepet vállal, de előfordul olyan is, mikor maga a kliens veti fel azt, hogy neki könnyebb lenne, ha félretennék az „Ön” megszólítást és helyette a „Te” kifejezésre váltanának át.

Nem tudok tökéletes megoldást ajánlani, azonban néhány szempontot igen, amiket én is végiggondolok abban az esetben, ha ez a dilemma előkerül. Jómagam mindkettőt használom, általában az engem felkereső személyisége, kora, igényei alapján, közösen döntünk a megfelelő forma kiválasztásáról. Mindig magázódásból indítok, de, ha a szituáció indokolja, megajánlom a váltás lehetőségét, sőt, bizonyos helyzetekben szinte magától értetődő, hogy nincs értelme a magázódásnak (pl. iskolapszichológusként elég furcsa lenne, ha 10 éves gyerekeket magáznék).

Fő vezérlőelvem ebben a kérdésben: a rugalmasság és a kliens személyének tisztelete.

Íme a kérdések, amiket fel szoktam tenni magamnak:

• Milyen témával kerestek fel, mint pszichológust? (pl. egy kortárs, „hogyan találjak magamnak párt” tanácsadásban lehet, hogy jobban beválik a tegeződés, mint akkor, ha önállósodásunk, szüleinkről való leválásunk a cél és ehhez egy tőlünk erőteljesebb, függetlenebb szakértőt választunk segítőül, aki a magázódással pont, hogy felnőtt szerepeink és minőségünk megmutatására, előtérbe helyezésére „hív” minket)

• Gondot okoz-e a kliensnek a merevsége, esetleg a határainak szétfolyásával és meg nem foghatóságával küszködik a hétköznapjaiban? (kis kitérő: tapasztalatom, hogy a tanácsadások itt és most szituációi nagyon jó lehetőséget kínálnak a „határproblémák” rendezésére. Például: az időkeretre való figyelés, a beszélgetés strukturálása, a magázódás, stb. használata a felnőtt szerepeket előtérbe helyezve segíthet ebben)

• A tegeződés közelsége, személyessége vajon segít oldani a helyzet újszerűséget és megalapozni a kölcsönös bizalmat, esetleg pont a túlzott közvetlenség az, ami szorongáskeltő és a kliens biztonságérzetét veszélyezteti?

• Mi az a forma, ami segít a megnyílásban, az önfeltárásban? Egyesek a tegeződés „szerepmentességét” szokták felhozni példaként, ugyanakkor a másik oldalról is érvelhetünk: a magázódás segíthet erősíteni a helyzet szakmaiságát és bizalmunkat a tanácsadó irányába (ha a segítő három szerepében gondolkodok, úgy hiszem a magázódás elsősorban a „szakértőt”, a tegeződés pedig az „embert” erősíti)

Nem biztos, hogy minderre van rálátásunk, azonban lehet ez is egy téma, amit egy ismerkedő alkalom során fel lehet hozni, hiszen minden egyébként a pszichológus-kliens kapcsolatát érintő kérdés legalább annyira fontos a fejlődés szempontjából, mint maguk a hozott témák és feldolgozásra váró élmények.

Írta:

Lázár Gergely

pszichológus