Tartom magam a gyerekeim előtt – titok a családban

 Ezt az idilli képet semmisítheti meg egy váratlan pszichés betegség, ami tönkreteszi a mindennapokat, élvezhetetlenné teszi a boldog perceket és súlyos terhet rakhat a családra. A pszichés betegségek, főleg a depresszió és szorongás felismerése ebben az életszakaszban különösen nehéz, hiszen az új helyzet és az ezzel járó normál mértékű aggódás, kialvatlanság sokáig elrejtheti, hogy baj van.

A pszichés betegségekről való kommunikáció sokszor a felnőttek között is nehézkes a családban. De hogyan beszéljünk erről szülőként a gyermekünknek, aki talán nem látja, hogy „baj van”, vagy nem hallja, hogy sírunk, de egészen biztosan érzi, hogy valami nincs rendben és nem érti, hogy mi történik. Sok szülő mindent megtesz azért, hogy a gyermeke még véletlenül se lásson rajta semmit a tünetekből, ezzel azonban olyan tabut teremt, ami rendkívül káros tud lenni. Mert egy családi titok sokkal mérgezőbb a gyermek számára, mint a betegség felvállalása. És a titok nem kímél senkit. Mert azok a családtagok is szenvednek tőle, akik tisztában vannak az igazsággal, de fenn kell tartaniuk a látszatot, hogy minden rendben van.

A gyermeki észjárás eltér a felnőttétől. Egyik jellegzetessége a mágikus gondolkodás, aminek alapja az óvodás korosztályra jellemző egocentrikus világkép. A gyerek azt hiszi, hogy amire ő gondol, vagy vágyik, az be fog következni, pusztán azért mert gondol rá. Illetve, hogy az ő cselekedeteinek közvetlen oksági hatása van a körülötte lévő dolgokra. Pl. Kislány és apukája között konfliktus alakul ki, hogy mennyi édességet lehet enni vacsora után. Az apai korlátozás hatására ellenséges, negatív gondolatok jelenhetnek meg a kislányban az apa irányába („legyen neki is rossz” pl) Ezek után másnap, ha látja apát, ahogy levegő után kapkod a pániktól, könnyen azt gondolhatja, hogy ezért ő a felelős. Vagy ha a szülők válnak, esetleg valaki beteg lesz a családban, a gyermek könnyen azt gondolhatja, hogy ez azért történik, mert ő rossz volt, vagy nem fogadott szót. Mindkét esetben megjelenik a bűntudat, ami kéz a kézben jár a szorongással.

A viselkedés kialakításában fontos szerepet tölt be a mintakövetés. Ha azt látja a gyermek, hogy a betegséget nem szabad felvállalni, titkolni kell, erősnek kell mutatkozni mindig vajon hogyan fog reagálni (akár felnőtt korban), mikor ő lesz beteg? Természetesen igyekszik majd nem tudomást venni róla, tartani magát, folytatni a megszokott életvitelét, hiszen ezt látta otthon. Ez nem csak bűntudattal jár majd a részéről, de azzal is, hogy később jut szakszerű ellátáshoz, mint kellene.

Láthatjuk tehát, hogy a családi titkok nem csak akutan okoznak károkat a családban, de hosszú-hosszú évekre is meghatározhatnak működésmódokat.

De akkor mi a megoldás? Egyrészt fontos, hogy minél korábban szakszerű segítséget kapjon a beteg. Testi betegség esetén szakorvos, pszichés betegség esetén pszichiáter, pszichológus. Másrészt pedig a betegség felvállalása a családtagok felé. Kisgyermekeknél lényeges, hogy az értelmi képességeiknek megfelelően, számukra érthető formában történjen a betegségről való kommunikáció. Pl.:  „Anya /apa most nem érzi jól magát, hagyjuk pihenni/csináljunk egy teát neki/stb. Hamarosan jobban lesz. Majd elmegy az orvoshoz is, aki segít neki meggyógyulni.”

Ne feledjük, egy titokkal több kárt okozhatunk, mint a betegség felvállalásával.