Társas kapcsolatok serdülőkorban

A serdülők társas élete újjá szerveződik, jellemző rájuk, hogy több időt töltenek a kortársakkal, mint családjuk körében. Ezek a kortárscsoportok egyre kevésbé függnek a felnőttektől, meg is próbálnak eltávolodni a felnőttek világától. A mély barátságok legjellemzőbben a kamaszhoz hasonló érdeklődésű és értékrendű kortársakkal jön létre, mivel ez a hasonlóság nagyobb megértést és támogatási készséget von maga után. Fő kritériumai a barátságnak a kutatások alapján az intimitás és a lojalitás. A meghitt önfeltáró beszélgetések lehetőséget adnak a serdülő számára, hogy felfedezzék saját identitásukat. 

A nézőpontátvétel képességének fejlődése alapvetően meghatározza a baráti kapcsolatokat. A szoros barátságokban és intim kapcsolatokban kezdetben megjelenik a másik birtoklásának vágya, fokozottan jellemző a féltékenység, de ebből az érzelmi érettség és a nézőpontátvétel fejlődésével egyre inkább autonóm kapcsolatok fejlődnek ki, amelyek tiszteletben tartják a másik individualitását, vágyait és szükségleteit. A kortárs csoportok sokszor klikkekbe, bandákba szerveződnek, melyekhez való tartozás szintén az identitás részévé válik és formálja azt.

A szülővel való kapcsolat átalakulásában a gyermek már kevésbé „engedelmes”, a szülő elveszíti megszokott dominanciáját és ideális esetben a szülő-gyermek viszony két autonóm felnőtt szeretetteljes kapcsolatává válik a folyamat végére. A szabályok megmaradnak, amiket a serdülőnek be kell tartania, viszont ezúttal alkudozhat, kompromisszumokat kereshet és a szülőnek bizonyos esetekben engednie kell. Ez egy folyamat mentén zajlik, amit a kutatások is megerősítenek, ez alapján a serdülőkor elején gyakoribbak a szülővel való konfliktusok és később csökkennek. Ez feltehetően amiatt is bekövetkezik, mert kevesebb időt töltenek a szüleikkel, illetve a szülők is alkalmazkodnak a megváltozott helyzethez. Ebben az időszakban a szülőkre is nagyobb nyomás nehezedhet, például fizikai erejük fogyni kezd, miközben a munkában továbbra is helyt kell állniuk, illetve saját szüleik is ebben az időszakban speciális gondoskodást igényelhetnek. Viharos konfliktusaik ellenére a serdülők bizonyos dolgokat még mindig megbeszélnek szüleikkel, szükségük van az általuk képviselt elvárásokra és értékekre még akkor is, ha ezekkel szembe mennek. A szülők megfelelő mértékű rugalmassága, de határozott elvárásai az érzelmi melegség megtartása mellett a legideálisabb arra, hogy a serdülőnek megfelelő mértékű támaszt nyújtson.

A társadalmi felelősségvállalásra való felkészüléshez hozzájárulhat a serdülők által vállalt részmunkaidős vagy nyáron végzett munka. Ez függetlenséget ad számukra, bevételt, amit saját belátásuk szerint költhetnek el; illetve pontosságra, megbízhatóságra tanítja őket. 

Ajánlott irodalom:

Cole, M., Cole, S., R. (2003) Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest

Ranschburg Jenő (2010) A serdülés gyötrelmei. Saxum Könyvkiadó, Budapest