A szubjektív jól-lét kutatása a pszichológiában

A pozitív pszichológia viszonylag új-keletű tudományágnak számít: a ’90-es évektől kezdték el vizsgálni a pozitív lelki állapotokat és azok folyamatát. A boldogságkutatások (másnéven jól-lét-kutatások) célja az emberek segítése abban, hogy boldogabban élhessenek, kiteljesíthessék önmagukat és életüket. A pozitív pszichológiában két nézőpontot különböztethetünk meg a boldogsággal kapcsolatban. Az egyik a hedonizmus, mely szerint az ember a személyes, érzéki élvezeteket keresi, s célja a pillanatnyi örömök maximalizálása, valamint a szenvedés minimalizálása. A másik nézőpont az eudaimonia, melynek követői azon az állásponton vannak, hogy a teljes élet az emberi potenciál kiteljesedésével valósulhat meg.

Ahhoz, hogy az emberek valóban teljes életet tudjanak élni, szükség van saját maguk elfogadására és a másokkal való pozitív kapcsolatok létesítésére. Ezen kívül a boldogsághoz az autonómia, a kompetencia és személyes fejlődés érzése is elengedhetetlen, illetve fontos, hogy célokat tűzzünk ki magunk elé, hiszen azok biztosítanak fényt az alagút végén. A fenti kritériumok az eudaimonikus jól-létet jellemzik: azt az állapotot, amely által megvalósíthatjuk önmagunkat.

Azok, akiket magas szubjektív jól-lét jellemez, általában elégedetten tekintenek az életre, örömtelinek élik meg az azt, és ritkán élnek át negatív érzéseket. A szubjektív jól-lét kutatása az egyéni eltéréseket próbálja megragadni a jól-lét, illetve az élettel való elégedettség tekintetében. Kezdetben a szubjektív jól-létet vizsgáló kutatások a személyiségvonásokra helyezték a hangsúlyt, így számos vizsgálati eredmény alátámasztotta az extraverzió és a szubjektív jóllét közötti összefüggést. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején a szubjektív jól-lét kutatásában új irányzatok jelentek meg. Ezek a megközelítések bebizonyították, hogy a szubjektív jól-lét a személyes célokkal, az egyéni aspirációkkal és a személyes törekvésekkel is pozitív összefüggésben van.

www.pszichologiai-tanacsadas.hu