Szorongás

Egy ismert színész előadás közben csak áll, nem bír megszólalni, úgy érzi üres a feje. Pedig előtte már rengetegszer játszotta el a szerepet. Egy elismert zongoraművész azt tapasztalja, hogy megmerevednek az ujjai, amikor játszani kezd nagy közönség előtt.

Ezek a „balesetek” mind az akut szorongásos állapot jellemzői. Akaratlanul előidézzük azt, amitől igazán félünk. Vagyis a kellemetlen eseménytől való félelem előidézi annak bekövetkeztét. 

Idegrendszerünk normális körülmények között nagyszerűen működik. De miért fordul pont akkor ellenünk, amikor a legjobban kellene működnie? Egyik magyarázat szerint bizonyos helyzetek jelentőségének eltúlzása miatt (élet-halál kérdésnek tekintve) szervezetünk túlságosan mobilizálja a veszedelmek kivédésére szolgáló mechanizmusunkat és ez elnyomja a normális működést. 

Mi a szorongás?

A szorongás alaptalan, tárgy nélküli félelem. Abban az esetben ha már van tárgya, félelemről beszélünk. A szorongás nem minősíthető, nem tekinthető rossznak, hiszen felkészíti a szervezetet a veszélyre. Pszichoanalitikusok szerint van reális szorongás, mely egy ésszerű reakció egy fenyegető helyzetre és van neurotikus szorongás, amely aránytalanul erős a tényleges veszélyhez képest. A reális szorongás egy külső veszélyre adott válasz és ez az önfenntartás megnyilvánulása, amelyet nevelés során tanulunk meg. A neurotikus szorongásnál is úgy érzékeli e belső veszélyt az egyén mintha külső lenne, így szubjektív érzésben nincs különbség a kettő között. Freud (1986) úgy gondolta, hogy a neurotikus szorongás a tudattalan konfliktusok és az elfogadhatatlan impulzusok eredménye. Szerinte szorongásos állapotban visszatér a születés élménye, mely az életveszély és az anyától való elszakadás mintaélménye. Mindannyiunknak vannak tudattalan konfliktusai, van akinek több és súlyosabb. Az ő életük rengeteg stresszből és szorongásból áll.

Autogén tréninggel a szorongás ellen

Napjainkban igen népszerűek a különböző relaxációs technikák. Az autogén tréning az egyik orvosilag legjobban megalapozott módszer. A gyakorlat során belső koncentrációval, önmagunkra irányuló passzív figyelemmel létrehozzuk a testi-lelki ellazultságot. Ebben az alvás határán lévő relaxált állapotban, képesek vagyunk befolyásolni testünk ön-regulációs rendszerét, mely a keringést, szívritmust és légzést is kontrollálja, a stresszt csillapítja. 

Az autogén tréning jelentősége az, hogy megtanuljuk a feszültséggel, szorongással járó fiziológiai állapotot “átkapcsolni” nyugalmi állapotra. A módszert mindenki képes elsajátítani képzett szakember segítségével.

Felhasznált irodalom: 

Bányai, É., & Varga, K. (2013). Affektív pszichológia. Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt.

Beck, A. T., Emery, G., Greenberg, R. L., Zoltán, F., & Zsolt, A. (1999). A szorongásos zavarok és fóbiák kognitív szemlélete. Animula.