Személyiségjegyek szerepe a rémálmok megjelenésében

Egy új pszichológiai kutatás felfedezett egy rémálmokhoz kapcsolódó személyiségjegyet.

Egy nemrégiben készült tanulmány megállapításai arra utalnak, hogy azok az egyének, akik fokozott érzelmi reakcióképességgel - vagy érzelmi labilitással - rendelkeznek, gyakrabban tapasztalhatnak rémálmokat és az azokhoz kapcsolódó szorongást. A tanulmányt a Sleep Science publikálta.

Milyen hatásai lehetnek egy rémálomnak?

Habár a rémálmok meglehetősen gyakoriak a mindennapjainkban, a Lidérces álom zavar klinikai diagnosztizálására csak akkor kerül sor, ha a rémálmokat jelentős mértékű szorongás kíséri. A rémálmok különböző módokon befolyásolhatják az álmodozók mindennapi életét. Ide tartoznak például a rémálomba való visszatekintés éber állapotban, az elalvás előtti félelem a rémálom ismételt megjelenésétől és a rémálmok okozta hosszan tartó stressz miatt bekövetkező hangulati zavarok.

Annak feltárására, hogy mi járulhat hozzá ezen jelenség kialakulásához, a kutatók számos tényezőt vizsgáltak. “Ennek a tanulmánynak a célja” - magyarázzák a szerzők - “a társadalmi - demográfiai változóknak, a rémálmok gyakoriságának és az idegrendszer hozzájárulásának vizsgálata a rémálmokból eredő szorongás kialakulásához.”

A rémálom definíciója

Az online tesztet 2492, 17 és 93 év közötti férfi és nő töltötte ki. A résztvevők kitöltötték a Mannheim Dream kérdőív egy részét, hogy felmérjék a rémálmi szorongásukat és a rémálmok gyakoriságát, mind a mindennapokban, mind pedig kifejezetten a gyermekkorban. A rémálom meghatározása, amellyel ellátták az alanyokat, a következő volt: “A rémálmok olyan álmok, amelyekben a negatív érzelmek erősek, ezért az álmokból való felébredést eredményezik. Ébredéskor az álom cselekményére való visszaemlékezés nagyon élénk lehet.”

A rémálmok vizsgálata és gyakorisága

A Big-5 német változatát - a 30 tételből álló rövid verziót öt személyiségi tényező mérésére használták: érzelmi labilitás, kedvesség, barátságosság, tapasztalati nyitottság és a lelkiismeretesség.

Az eredmények azt mutatták, hogy a válaszadók körülbelül 9 %-a jelentett heti rémálmokat, 18 %-a pedig gyermekkorban heti rendszerességgel átélt rémálmokat. A rémálmokat tapasztalt résztvevők több, mint egynegyede (27 %) számolt be olyan ismétlődő rémálmokról, amelyek az ébrenléti eseményekhez kapcsolódtak.

Milyen személyiségjegyhez kapcsolódhat a rémálom okozta szorongás?

Az érzelmi labilitás volt az a személyiségjegy, aminél a rémálmok gyakorisága és a visszatérő rémálmok megjelenése erős kapcsolatban volt, azonban a tapasztalat iránti nyitottság és a lelkiismeretesség nem mutatott összefüggéseket. A nők gyakoribb rémálmokról számoltak be, mint a férfiak és több rémálom okozta szorongást is éltek át. A rémálmok gyakoriságára gyakorolt nemi hatás azonban már nem volt jelentős, amikor a kutatók ellenőrizték az érzelmi labilitást. A szerzők magyarázták, hogy ez összhangban van a korábbi kutatásokkal, amelyek szerint “az idegrendszer egy olyan tényező, amely legalább részben indokolja a nemi különbségeket a rémálmok gyakoriságában”.

Korból következő hatásokat is találtak, amelyek azt mutatták, hogy a magasabb életkor összefüggött a visszatérő rémálmokkal és a rémálmok okozta magasabb szorongással. A kutatók ennek lehetséges magyarázatát kínálják, megjegyezve a korábbi eredményeket, amelyek azt mutatják, hogy a II. Világháború alatt élő idősebbek a háborúval kapcsolatos álmok gyakoriságáról számoltak be.

A szerzők egyetértenek azzal, hogy a kiválasztási folyamatuk torzításhoz vezethet, mivel nagyobb számban jelentkeztek olyanok, akiket erősebben foglalkoztattak az álmaik, mint azok, akiket ez a témakör kevésbé érdekel. A rémálmok dominanciája, amelyet a tanulmány résztvevői jelentettek, valóban magas volt a korábbi reprezentatív mintákhoz képest.

Ennek ellenére a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a rémálom gyakoriságán kívül olyan tényezők is, mint például a nem, a kor és az érzelmi labilitás, valószínűleg hozzájárulnak a rémálmok okozta szorongáshoz. A jelenség részletesebb felmérésére érdekében azt javasolják, hogy a jövőbeli tanulmányokhoz diagnosztikai interjúkat használjanak és tárják fel a diagnózissal kapcsolatos változókat.

via PsyPost