Szabadnak lenni...

Vigyázat a jól hangzó, hatásvadász kijelentésekkel - általában csupán leegyszerűsítések. Mégis megkockáztatom: minden önismereti munka, terápia végső, vágyott célja a szabadság elnyerése. Szabaddá lenni mások kívánságaitól, elvárásaitól, számunkra kiosztott szerepeitől, magyarán ahelyett, hogy mások szolgálatában élnénk, végre elkezdhessük élni a saját életünket. És itt kezdődik a megújulás.

A hírhedt komfortzóna

Megszámlálhatatlanul sokszor halljuk: ki kell lépni a komfortzónából. Ezzel a kijelentéssel kapcsolatban mindig szkeptikus voltam. Olyan határnak láttam, ami kijelöli az egyén számára a no-go zónákat, és nem véletlenül! Ugyanakkor könnyű belátni: Neil Armstrong számára valószínűleg nem jelentett komfortzónát a Hold felszínére lépni, és egyáltalán elviselni az odavezető út rendkívüli megterheléseit, ugyanakkor mind személyes, mind társadalmi szinten hatalmas jelentőségű lépés volt az a bizonyos „kis lépés egy embernek”.

A komfortzóna egy biztonságos, kontrollált mentális állapot, ahol nincs kihívás vagy változás; kilépni belőle új, ismeretlen helyzetekkel való szembenézést jelent, amit fejlődés és tanulás követ.

A valódi szabadságát még senki nem nyerte el harc nélkül. Ennek oka egyszerű: a szabadság zónája nem a komfortzónában van. Utóbbi egy jól határolt várfallal körbevett terület, ami azon kívül van, bizonyos szempontból valóban veszélyekkel és fenyegetésekkel teli hely. Akárcsak Armstrong számára a Hold volt. Ám ha a zóna túl sokáig tartja fogva az odabent élőket, a perspektívák és a figyelem egyre szűkülnek, míg nem elér a nullpontig, amikor már semminek nincs értelme – ami lesz. Innentől a komfortzóna a pokollá változni: a nem-változás helyévé, ahol az idő megállt. 

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy sosem békélhetünk meg adott vagy szerzett körülményeinkkel! Az otthonunk miért ne lehetne a komfortzónánk? Minek csináljunk a béke és a visszavonulás helyéből akadálypályát? A komfort és a komforton kívüli területeket épp úgy meg kell tanulnunk használni, akár egy háztartási eszközt – akkor mindkét tér minket fog szolgálni.

Vajon a szabadság tényleg odakint van?

Nem olyan könnyű megszabadulnunk mások elvárásaitól. Az emberi társadalom felépülése és működése, ha tetszik, „fajunk sikere” azon múlt, hogy mennyire vagyunk érzékenyek mások elvárásaira. Ha semennyire, akkor bizony elérkeztünk a pszichopaták kietlen vidékeire. Nem csak kénytelenek vagyunk mások elvárásaira érzékenynek lenni, hanem vágyunk is rájuk. Enélkül minden emberi kapcsolat belefulladna az érdektelenségbe. Ha nem lennék érzékenyek a munkahely, baráti közösség, társadalmi csoportok (egyszerre több!) elvárásaira, bármennyire is ellentmondásosak azok, csak lebegnénk a minket körülvevő közösség peremvidékén, mint egy légnemű anyag, ami sehova nem való, sehova nem tartozik és sehol sincs otthon.

Viszont nem mindegy, választhatunk-e: sorsunk és végzeteink a mi döntéseinken is múlt-e. Felnőttként az tekinthető szabad embernek, aki megengedheti magának azt a luxust, hogy a körülményeit, elvárás-hálózatát maga választja meg. Az igazi szabadság nem az, hogy valaki sehova sem köteleződik el (akkor visszahangkamrába kerül), hanem ha megválaszthatja, kire-mire köteleződik el.

A szabadság nem egy kész állapot, hanem folyamat, egy belső munka, amely során megszabadulunk mindattól, amit nem is mi választottunk az életünkben. A terápia folyamata valójában a régi 'bilincsek' felismerése és lebontása, hogy helyet teremtsünk az új, autentikusabb választásoknak. A szabadság útja nem mentes a fájdalomtól, de minden lépése közelebb visz ahhoz, hogy az életünk már ne a túlélésről, hanem az élésről szóljon.

A megújulás

Bevallom, a munkám egyik legnagyobb örömforrása, amikor látom, hogy valaki megújul. Rendkívüli erővel jelentkezik, valódi energiát, impulzív légkört teremt a személy köré. Meglepő, új stratégiákkal áll elő, és meglepően sikeresen teszi próbára magát. Mint a szerencséskezű kártyás: ha néha rossz lapot is húz, a jó lapok aránytalanul többségben vannak. Legalábbis ez a megélése - valami jóra fordult az életében: sokkal nagyobb fókuszt kapnak a jó kimenetelű események, sokkal több mindenben észreveszi a lehetőséget, abban is, ami első pillantásra veszteségnek tűnik. Sok minden kicserélődik az életében, pont az, amire vágyakozik, vágyakozott mindig is. Ennek az energikus, magabiztos és főképp stabil állapotnak igazi személyes varázsa van.

A szabadság és a megújulás kéz a kézben járnak: csak az lehet igazán szabad, aki képes megújulni, aki kész arra, hogy elengedje a régit, és teret adjon az újnak. Ez a folyamat nem mindig könnyű, sőt, gyakran fájdalmas, de mindig megéri, mert végül elvezet ahhoz az élethez, amelyet valóban a magunkénak érzünk. 

Hiszen a szabadság nem az, hogy nincsenek kötöttségeink, hanem az, hogy mi választhatjuk meg, miben találjuk meg önmagunkat.