A stressz egy észlelt veszélyre adott reakció. Nagyon hasznos ez a reakció, amikor tényleges veszélyre kell menekülj, vagy fuss választ adni, ez különleges önismeretet nem igényel, automatikusan lefutó reakció. A mai körülmények okozta stressz azonban nem ilyen. Nagyon gyakori a krónikus stressz, amelyet olyan helyzetek alakítanak ki, amelyekre az egyénnek nincs ráhatása vagy esetleg tudatában sincs. Ahhoz tehát, hogy hasson ránk egy stresszor, nem kell tudatában lennünk, ahhoz azonban, hogy jól tudjuk kezelni, fel kell tudnunk ismerni a stresszorokat. Az önismereti munka a stresszkezelés fontos része, segít abban, hogy felismerjük, hogyan hatnak ránk a stresszorok és mivel járulunk hozzá esetleg mi magunk is az átélt stresszhez. Felmérhetjük az erősségeinket is, hogy kezelni tudjuk a stresszhelyzeteket.
Stresszornak nagyon egyszerűen azokat az ingereket nevezzük, amelyek elindítják a stresszreakciót. Ezek általában külső ingerek, azonban az, hogy mit élünk meg stresszként egyéni lehet. Nem ritka az sem, hogy valamilyen belső konfliktus okoz stresszt. A stresszkezelés összetett feladat, hiszen sok forrásból eredhetnek az egy-egy helyzettel való megküzdésünk nehézségei. Előfordul, hogy az alapokig leásva szükséges átgondolnunk a világhoz és az önmagunkhoz fűződő viszonyunkat, megvizsgálva coping képességeinket, hiedelmeinket, mintáinkat, attitűdjeinket, elvárásainkat, életmódunkat.
Néhány terület, amelyre a stresszkezelés, önismereti folyamat során érdemes rátekinteni:
- A testünk és mi
- Érzelmek
- Hiedelmek
- Igények és szükségletek.

A stresszorok felismeréséhez tudatosítanunk kell a testi válaszainkat. Érdemes végiggondolnunk, hogy:
Ismerjük-e, felismerjük-e a test jelzéseit?
Hogyan reagálunk a jelzésekre?
A jelzésekre adott reakciót befolyásolja az, hogy milyen a viszonyunk a testünkhöz, a testi szükségleteinkhez és mennyire reagálunk azokra adekvátan: Alszol-e, ha fáradtnak érzed magad? Mivel táplálod a tested? Mozogsz-e eleget? Milyen a viszonyod a szexualitáshoz? Mit teszel, ha fájdalmat érzel, vagy más tünetét észleled annak, hogy a test eddig megszokott működése megváltozott? Megengeded-e magadnak a lazítást? Nagyon sokszor előfordul az, hogy csak legyintünk a jelzésekre, vagy félreértjük őket és nem adekvát módon kezeljük.

A megfelelő stresszkezeléshez az érzelmek felismerése is hozzátartozik. Az érzelmek felismerése és azonosítása, átélése kulturálisan is meghatározott lehet, befolyásolják családi mintáink, egyéni vonásaink is. Van, ahol nagyon gazdag az érzelemszótár, és szabadon megengedett sokféle érzelem kifejezése. Van, aki kevésbé fér hozzá az érzéseihez, és kevéssé tudja szavakba önteni őket. Néhány érzelem, vagy érzelemmegnyilvánulás kifejezetten tiltott lehet, vagy szégyen tapadhat hozzá.
Ismered-e az érzelmeket? Mennyire árnyaltan tudod leírni az érzéseidet?
Van-e az érzelmi reakciók közül olyan, ami nagyon gyakori és van-e esetleg olyan, amit nem engedsz meg magadnak? Mennyire a helyzetnek adekvátan tudod kifejezni az érzéseidet?
Milyen a viszony a családodban az érzelmekhez? Milyen családi mintákat kaptál a különböző érzelmek kifejezéséhez?

A stresszt fenntartó hiedelmek eredete a gyermekkorba nyúlik vissza. Gyermekként megfigyeljük a környezetünket, igyekszünk rájönni, milyen a világ, hogyan viselkednek benne az emberek, a férfiak, a nők. Megfigyeléseink alapján – gyermekként - döntést hozunk ezekről, kialakulnak a hiedelmeink, amelyek meghatározhatják a viselkedésünket, választásainkat, értékrendünket, gondolatainkat. Természetesen ezek a hiedelmek lehetnek segítőek is, de legtöbbjük inkább akadályoz minket. Persze, hiszen a gyermek még korlátozott tapasztalataira és sajátos gyermeki gondolkodásmódra épülnek.
A kiszolgáltatottság, az események bejósolhatatlansága és azok a változások, amelyek felett nem érzünk kontrollt mindenképp stressz váltanak ki: ezek röpítenek leginkább vissza a kisgyermek érzés-és élményvilágába: amikor ő maga kicsi, a világ nagy, sok mindent még nem ért, és sok helyzetben élheti meg, hogy tehetetlen.
Ezekben az esetekben nagyon nehéz az éppen aktuális helyzetnek megfelelően cselekedni. Ebben segít, ha felismerjük akadályozó hiedelmeinket és önismereti munkával elkezdjük „átírni” őket. 
Az igényeink és szükségleteink felismerését már említettem, de külön is hangsúlyozom, mert a stresszel való megküzdés fontos eszköze az, hogy felismerjük-e az igényeinket, és tudjuk-e ezeket asszertív módon képviselni. A testi és érzelmi igényeinkről már esett szó, hozzátenném azonban a pszichés igényeket. Szükségünk van arra – többek között -, hogy elfogadjanak, hogy átéljük a valahova tartozás érzését, kibontakoztathassuk képességeinket.
Hogyan tudjuk kimondani és képviselni az igényeinket? Mennyire befolyásolnak bennünket a saját igényeink elfogadásában a társadalmi, egy csoporton belüli, vagy a családi elvárások? Mennyire figyelsz te magad az igényeidre? Hogyan működik az igények egyeztetése a közeli kapcsolataidban?

A stresszkezelés sokrétű folyamat. Az önismereten alapuló önmegfigyelésen kívül különböző technikákat is elsajátíthatunk, fejleszthetjük a készségeinket egy elfogadó, bátorító környezetben.
Komment írása