Stressz, coping és traumáink

Egyébként szükség lehet olyan beavatkozásra, mely mélyebb rétegeket érint. Ilyen esetekben is alkalmazhatunk támogató technikákat, viszont a tartós elmozdulást a családi viselkedésminták, ún. transzgenerációs minták megváltoztatásával lehet csak orvosolni.

A súlyos stresszt átélt személyek családjában a következő generációk is „megkapják” a maladaptív, nem megfelelően alkalmazkodó viselkedéseket és egyben a fentebbi generációk tagjainál megtapasztalt feszültséget. A magyarországi családok legalább 70-80%-a viseli a II. világháborúban, az 1948-as politikai váltáskor történt, és az 1956-os események során megtapasztalt traumatikus lenyomatokat. A traumát átélt személyeket követő 2-3. generáció tagjai, ugyan kevésbe intenzíven, de feldolgozatlanul viszik tovább, és élik meg a fentebb elszenvedett terheket az önsértés, mentális betegségek, addikciók, és hasonló megjelenésű problémák alakjában.

A nem tudatos családi minta öröklődéséről szól a következő példa is. A 1944 tavaszán a férfi katonai szolgálatról érkezik haza a frontról. A lövészárokban megélt stresszt nem képes kezelni, csak láncdohányzással és komolyabb mennyiségű alkohol fogyasztásával, amit a várandós felesége nem néz jó szemmel. Egyszer a férj bort tölt magának, amit az asszony kiönt. A stresszel terhelt férj a puskájával hadonászni kezd, és dulakodnak a várandós asszonnyal. A fegyver elsül, és, bár nem okoz komolyabb sérülést, de a várandós feleség vállát eltalálja. A később világra jött gyermek egész életében telve van szorongással, az emberekkel nagyon nehéz normálisan kapcsolódnia, és élete folyamatos feszültségben telik. Ennek a szorongó, feszült nőnek később a lánya, csak az anyja halálát követően, 36 évesen képes a saját gyermekét kihordani, mivel ezt megelőzően mindig elvetélt. A nő másik gyereke az idősebb, és fiúként hamar, 18 évesen önállósodott, a saját életét élve, néhány extrém sportot is űzött. Ő képes hamar családot alapítani, viszont 40 éves korában szembe találkozik egy olyan, fizikai sérüléshez nem kapcsolható, egyre komolyabb vállízületi fájdalommal, mely a vállízület elhalását eredményezi, és korai műtéthez, és protézis alkalmazásához vezet. Ekkor már 2008-10-ben járunk, messze az 1944-es eseményektől. Mégis óhatatlanul eszünkbe jut a nagymama lőtt vállsérülése, mely ugyanazon az oldalon található, nagyjából azonos helyen, mint a vállprotézis.