Segítség keresése

Többféle segítség, és többféle út létezik, egyik sem üdvözítőbb a másiknál. Mindazonáltal, mielőtt valaki szakemberhez fordul, előtte bejárja a segítők előtt már jól ismert utat.

Az első lépés általában, hogy némi információszerzés után, saját kútfőből talál ki magának életviteli változtatásokat. Ezek ideig-óráig szoktak működni, de utána valahogy mindig bekövetkezik a visszaesés.

A többedik próbálkozás után többnyire megszületik a gondolat, hogy valamilyen hathatósabb segítségre van szükség. Ekkor az interneten kezd kutakodni, hogy ki mivel próbálkozott, mi az, ami segített, milyen tapasztalata van. Olykor egészen hasznos tippeket is lehet találni, de sajnos ezek az információk sem sokkal jobbak, mint a korábbi logikusan felépített próba-szerencse módszer.

Mivel általában ez sem segít, így most már a szenvedésnyomás elég nagy ahhoz, hogy a közérthető (szak)irodalomhoz forduljunk. Önsegítő könyvek pszichológiai és egyéb módszerek ismertetőinek átolvasása után, egy egészen jól strukturált program körvonalazódik előttünk, amellyel kapcsolatban általában hatalmas bizodalmunk van.

Sajnos azonban a tapasztalatom az, hogy ez is többnyire kudarcra van ítélve. Többféle oka lehet a sikertelenségnek. A legáltalánosabb az, hogy az önsegítő könyveket szinte senki nem úgy használja, ahogyan arra szükség lenne. Maga a könyv struktúrája többnyire megfelel valamilyen terápiás protokollnak, azonban a személyes találkozások irányított tempójával szemben, a könyvet általában falják a változni vágyók. Az egyes fejezetekben említett feladatokat, amelyeket legalább egy héten keresztül kellene végezni, legjobb esetben is csak két-háromszor csinálja meg mindenki, azután gyorsan megy a következő fejezetre mondván: „Jó, ez már megy.”

Az írásban elvégzendő feladatokat jó ha 20%-a csinálja meg az olvasóknak valóban írásban, a többiek csak végiggondolják. Úgy tűnhet, ez is elegendő, pedig valójában a hatékonyság így közel nullára redukálódik.

A könyv olvasásával ráadásul megvan a haladás élmény is, így egyre gyorsabban és gyorsabban rohanunk át az érintett témákon, miközben a lényeg elsikkad. Nagyjából a könyv 60-70%-ánál éri legtöbbeket a csalódás. Addigra észreveszik, hogy igazán ez sem segített. Sokan még becsületből végigolvassák a könyvet, de már annyi haszna sem lesz, mint eddig. Ezután vagy egy másik szemlélettel megírt önsegítő könyvhöz fordulnak, vagy csalódottan más megoldást keresnek.

Van az önsegítőknek egy másik csoportja is, akik sokkal kevesebben vannak, azonban sajnos az ő próbálkozásuk sem a megfelelő. Ők szépen a könyv szerint haladnak, azonban egyfajta teljesítményként tekintenek a feladatokra. Nem elégszenek meg, ha elvégzik annyiszor, ahányszor a könyv leírja, és végiggondolják közben, mi is történik az érzéseikkel, gondolataikkal. Nem. Akár heteken keresztül elakadnak már a legelső feladatnál, és keresik a mély megváltó tanulságot. Újra és újra elvégzik az írásos feladatot, mert úgy érzik, lapul még a lelkük mélyén valamilyen traumatikus esemény, vagy tudattalan félelem esetleg vágy, ami miatt képtelenek a változásra.

Ez a hosszú, görcsös feladatorientált viselkedés azután néhány hét alatt kifárasztja őket annyira, hogy továbbolvasás nélkül abbahagyják az egészet, vagy addigra annyira belelovalják magukat a belső élményvilágukba, hogy kezelhetetlenül felnagyították a problémát.

Az önsegítő könyvek kudarca többnyire ennek a két viselkedésmódnak köszönhető. Ahányan vagyunk, annyi féleképpen tudunk rosszul csinálni valamit, de ez a két legáltalánosabb hiba.

Nem azt állítom, hogy az önsegítő könyvek feleslegesek. Nagyon sok embernek segítenek. Főleg azoknak, akiknek inkább információra és egy kis tudatosságra van csak szükségük. Ők többnyire már elindultak a változás útján, inkább csak iránymutatásra van szükségük.

A leghatásosabb változtatási kísérlet azonban mindig az, ha a megfelelő helyen kér segítséget: személyi edző, dietetikus, pszichológus, vagy szükség esetén orvos.

Felesleges várni a csodára, vagy minden alkalommal újra feltalálni a kereket. Az energiáját érdemesebb a változtatásba fektetni, nem pedig üres körök futásával felőrölni.

Mi segítők azért vagyunk, hogy Önnek ne a megoldás felé vezető utat kelljen megépítenie, hanem „csak” azon elindulnia.