Segítség! Ikreket várok.

Amikor egy várandós nő először elmegy ultrahang vizsgálatra, akkor szembesülhet azzal, hogy nem is egy, hanem két (esetleg több) magzat növekszik a hasában. Ez többeket sokként ér, különösen akkor, ha egy spontán ikerterhességről van szó, de akkor is megrázza a legtöbb embert, ha számíthattak rá, hiszen lombikprogramban vett részt a leendő édesanya.

Az első sokk után jön a következő kérdés: Hogyan tovább? Mire számítsak a várandósság alatt? Hogyan tudok majd egyszerre két gyereket pelenkázni, szoptatni, nevelni?

Ebben a cikkben nem pelenkázási, szoptatási tanácsokat szeretnék adni, hiszen arra remek tanfolyamok, szakemberek vannak, hanem azt szeretném megmutatni, hogy hogyan lehet az ikergyerekeket „elég jó” szülőként nevelni. 

Amikor kiderül az ikervárandósság, akkor a legtöbb leendő szülő azt gondolja, hogy most valamit nagyon máshogy kell majd csinálni. Nemcsak az első 9 hónapban, hanem a gyerekek születése után is. Ez részben igaz, részben nem. Az ikervárandósság első fele nem feltétlenül különbözik egy bármilyen várandósságtól. Sokkal inkább az teszi különlegesség, hogy a szülőknek nemcsak a terhesség tényével kell megbarátkozniuk, hanem azzal is, hogy egyszerre több gyerek érkezik. Az ambivalencia, kételkedés ebben az időszakban teljesen normális. Sokat segíthet, ha a második trimeszter környékén a leendő szülők részt vesznek olyan tanfolyamokon, amelyek magabiztosabbá teszik őket a gyerekek nevelésével kapcsolatban. Különösen igaz ez, ha nincs még nagyobb gyerek.

A várandósság vége felé a fizikai teher nagyobb lehet, ezért érdemes nyugodtabb időszakra készülni, több segítséget kérni és fogadni el, ha lehetséges.

A gyerekek születése után pedig fontos tudatosítani, hogy két pici baba és aztán később kisgyerek nevelése nem ugyanazt jelenti, mint egy gyerek vagy egymás után született két gyerek nevelése. Az elég jó anyaság, elég jó szülőség megengedi azt, hogy az anya vagy apa igényei is megjelenjenek a hétköznapokban. Nem biztos, hogy például az igény szerinti szoptatás pont ugyanúgy működik, mint egy gyereknél. Lehet, hogy az egyik kisbaba jelzésekor a másik kisbabát is meg kell szoptatni ahhoz, hogy ne essenek szét a napok. Ez is teljesen rendben van. Az is előfordulhat, hogy a két totyogó kisgyerek egyszerre csinál valamilyen veszélyes mutatványt. Ilyenkor a gyerekek épségének megóvása a legfontosabb, amihez előfordulhat, hogy fel kell őket kapni a földől, kanapé karfájáról vagy máshonnan. Természetesen utána meg lehet és meg is kell beszélni, hogy mi miért történt, de ettől nem lesz valaki rossz szülő, hogy egy potenciális veszélyhelyzetet ilyen módon hárít el. 

Ikres szülőként soha ne hasonlítgassa magát másokhoz (nem ikres szülőként sem, de ez egy másik poszt témája...), hiszen óriási élethelyzetbeli különbségek lehetnek még az ikres családok között is. Nem mindegy, hogy extrém koraszülöttként vagy esetleg 39. hétre születnek meg a gyerekek, nem mindegy, hogy milyen a temperamentumuk. Az egész biztos, hogy még az egypetéjű ikrek között is lesz különbség, más-más nevelési feladatot adva nekünk.

Ikres szülőként és pszichológusként azt tudom javasolni, hogy legyen elégedett önmagával akkor is, ha nem tökéletes, „csak” elég jó szülőnek érzi magát és ne hasonlítsa se önmagát, sem a gyermekeit másokhoz (és egymáshoz sem). Sok feszültséget tud ezzel levenni a saját válláról is.