Segítség! Alkoholbeteg az egyik szerettem

    Amikor a volt munkahelyem egy telefonos segélyvonalat működtetett, melyet alkohol problémákkal küzdők és családtagjaik egyaránt igénybe vehettek, akkor az volt a tapasztalatom, hogy minden 10. hívó alkoholbeteg, míg a segítségkérők 90 %-a hozzátartozóként kért segítséget tőlünk, pszichológusoktól. Rögtön két dolgot is szemléltet az előző arány. Az egyik az, hogy egy rendkívül erős függőségről beszélünk, amivel nagyon nehéz lehet segítséget kérni, hiszen a függőséggel küzdők problémabelátása és változtatási motivációja is nagyon alacsony. Valamint az is következik a segélyvonalas tapasztalatokból, hogy a hozzátartozók számára különösen fájdalmas azzal a tehetetlenséggel szembeszülni, hogy szerettük alkoholproblémákkal küzd és sokszor ők fordulnak előbb szakemberhez, mint maga az érintett személy.

    Hozzátartozóként sokszor nehéz türelmesnek, megértőnek lenni, ha egy közeli családtagunk alkoholproblémákkal küzd, ráadásul a hatástalannak tűnő segítségnyújtási próbálkozások nyomán düh, kilátástalanság érzése, bűntudat is keletkezhet bennünk. Talán segít valamelyest, ha az alkoholizmusra betegségként tekintünk és tudatosítjuk, hogy a gyógyulás elérhető, sok szenvedélybetegnek, alkoholfüggőnek sikerült, azoknak, akik segítséget kerestek, szakemberhez fordultak. De mégis hogyan segítsünk szerettünknek, ha ő elzárkózik és nem ismeri el, hogy alkoholfogyasztása problémás?

    Fontos tájékozódni a lehetőségekről és segíteni abban az alkohol problémával küzdő hozzátartozónkat, hogy ismerje fel a problémát, nézzen vele szembe és kérjen segítséget. Ennek elérése érdekében mondanivalónk nyílt, hiteles, egyes szám első személyben történő megfogalmazása hatékony lehet. A fenyegetőzés, veszekedés egy alkohol problémával küzdőnél csak még tovább ront a helyzeten, aláássa a bizalmat, és újabb ürügyet szolgáltat az ivásra.

    Az alkoholizmus megbélyegző szó, nem érdemes ezt a kifejezést használni. A másik fél sértőnek érezheti, még inkább elzárkózhat attól, hogy szembenézzen a problémájával. Címkézések helyett beszéljünk inkább nyíltan a helyzetről. Miért aggódunk, mi olyan nehéz ebben a helyzetben. Ha a másik fél látja, hogy nem támadjuk, hanem őszintén féltjük őt, féltjük a kapcsolatunkat, a családunkat, kevésbé zárkózik el, kevésbé reagál rögtön védekezéssel.

    Elképzelhető, hogy az első, második beszélgetésnek még semmi látható eredménye nem lesz. Talán nem is veszi komolyan az alkoholbeteg, túlzásnak tekinti a másik aggodalmait. Legyünk kitartóak, hozzuk elő többször is a témát, sőt, vonjunk be másokat is, akik hiteles, fontos személyek az alkoholbeteg életében. Ha más családtagok, barátok is nyugodt, aggódó módon képviselik ugyanazt a véleményt, előbb-utóbb nem tudja kikerülni a problémával való szembesülést. A háziorvost is érdemes lehet bevonni, a saját szerepéből ő is hitelesen tudja képviselni a probléma komolyságát. Fontos, hogy mindenki felnőtt partnerként szólítsa meg az érintettet, nem az összeesküvés vagy a másik letámadása a cél, hanem a partneri kommunikáció, az aggodalmak nyílt kifejezése, valamint a változtatás szükségességének objektív hangsúlyozása.

    Lelkileg nagyon megterhelő tud lenni, ha alkoholbeteg van a családban, így családtagként sok esetben a saját problémáinkat is úgy tudjuk leginkább leküzdeni, ha a megfelelő segítséghez fordulunk, ahol támogatásra lelhetünk negatív érzéseink kezelésében.