A segítő hitelességéről - II. rész

A hitelesség azért is kulcsfontosságú, mert ahogy szó volt róla, a személyközpontú szemlélet esetében a kliens-tanácsadó egyenrangúsága alapkövetelmény, és ahogy Mearns és Thorne (2011, 129. o.) fogalmaz: „míg a titokzatosság a hatalom látszatát kelti, addig az átláthatóság eltünteti azt.”

Másrészt a terápiának vagy tanácsadásnak az is a célja, hogy a tanácsadó hitelességéhez is kapcsolódva a kliens is minél inkább autentikusabbá, hitelesebbé válhasson, megtalálja a saját hangját, tisztába kerüljön saját érzelmeivel, és ezáltal a külvilágban is jobban tudja képviselni azokat.

Tapasztalatom szerint azonban egy rogersi módszerrel dolgozó tanácsadó hitelessége több szinten is értelmezhető.
Nem csupán abban áll a hitelesség, hogy nem mondok mást, mint amit érzek a klienssel kapcsolatban, hanem – ugyan asszertíven, de - ki is mondom, hogy mit érzek. Ennek hiányában ugyanis olyan feszültség keletkezik bennem, melyet nem bírna el egy őszinte kapcsolat.

Vagyis azt tapasztalom, hogy a lényegretörő őszinteség ki tudja egyenesíteni a dolgokat, és így lehet igazán haladni a vargabetűk helyett. A tanácsadó feladata pedig többek között éppen az, hogy olyan támogató, empatikus környezetet teremtsem, ahol egy visszajelzés a kliens számára könnyebben integrálható mint a külvilágban - sőt, a külvilágban gyakran nem is történnek meg ezek a visszajelzések, melyek a tanácsadás során - éppen ezért is - egyébként szinte kivétel nélkül, mindig előrelendítik a folyamatot.

(A cikk folytatása következik.)

Felhasznált irodalom:
Thorne, M., Mearns, D. (2011). A személyközpontú pszichoterápia és tanácsadás a gyakorlatban. Oriold és Társai Kft., Budapest.

Bogdán Brigitta