A segítő hitelességéről - I. rész

A személyközpontú szemlélet abban különbözik a többi irányzattól, hogy itt általában nem használunk egyéb módszereket, hanem épp a szemlélet tisztasága, így maga a tanácsadó és kliens közötti kapcsolat gyógyító, vagy éppen felszabadító erejű.

A hitelesség alapfeltétele, hogy a segítő általában rendben legyen önmagával, enélkül igencsak nehéz lenne egy folyamatot hitelesen kísérnie. Ugyanis egy segítő önmagát kínálja fel a találkozásra, melyen keresztül a kliens nem csupán hozzá, de önmagához is kapcsolódhat.

Emellett Rogers (1973, idézi Mearns és Thorne 2011, 125. o.) úgy gondolta, hogy „a kapcsolatban a terapeuta valódisága a legfontosabb tényező. Amikor a terapeuta természetes és spontán, akkor látszik a legeredményesebbnek. (…) Az a hatékony terapeuta, aki képes az adott pillanatban nyíltan, a lehető legmélyebb szinten önmaga lenni. Talán semmi másnak nincs jelentősége.”

Természetes, hogy a személyközpontú kapcsolatban teljesen egyenrangú, partneri viszony áll fenn a segítő és a kliens között, más módon nem tudna kibontakozni, és élőként működni ez a kapcsolat. (Így amelyik segítőnek igénye van arra, hogy a kliens problémájának szakértőjeként jelenjék meg egy segítő kapcsolatban, az nem ezt a módszert fogja választani, legalábbis nem lesz túl eredményes benne.) Itt nincsenek titkok, és kapcsolati egyenrangútlanság. Nincs titok a folyamattal kapcsolatban sem, az az elejétől a végéig nyílt, és nincs olyan, amit egy segítő jobban tudna a kliensnél – amit tud, az az, hogy olyan klímát bocsát a kliens rendelkezésére, melyben a fejlődési folyamat végbe tud menni.

(A cikk folytatása következik.)

Felhasznált irodalom:
Thorne, M., Mearns, D. (2011). A személyközpontú pszichoterápia és tanácsadás a gyakorlatban. Oriold és Társai Kft., Budapest.

Bogdán Brigitta