A rítusok szerepe a krízisek feloldásában

Az ember élte során számos várt és váratlan sorsfordító eseményt él át. Életünkben talán egyetlen állandó dolog van, a változás. A változást krízisek kísérik, a krízisben az emberek feladata elszakadni a régitől és beilleszkedni az újba. E krízisek kezelésére az archaikus társadalmak átmeneti rítusokat alakítottak ki.

A rítusok három részre oszthatók:

Az első, az elválasztó rítus, amikor elköszönünk a múlttól, ilyen például a legény- és lánybúcsú. A második, az eltávolító rítus, amikor úton vagyunk a régi és az új között, például a lakodalmas menet. Végül a harmadik, a beépítő rítus, melynek feladata a beilleszkedés az új helyzetbe, például a lakodalom.

Tehát a rítusok biztosítják az elválást az előző csoporttól, a múlttól. Biztosítanak egy köztes helyzetet, ezzel megteremtik az átmenetet a régiből az újba. És végül segítenek az egyénnek és a közösségnek egyaránt az új egyensúly kialakításában.

Az átmeneti rítusokat három csoportra oszthatjuk, a változás jellege alapján. Megkülönböztetünk az univerzum változásait kísérő rítusokat, pozícióváltásokat kísérő, ill. a biológiai élet stádiumait kísérő rítusokat.

Az univerzum változásait kísérő rítusok

Az ember élete nagyban függ a természetben végbemenő folyamatoktól. E csoportba az évszakok változását kísérő rítusok tartoznak. Így megkülönböztetünk tavaszi, nyári, őszi és téli ünnepkörhöz tartozó rítusokat. Ezek az évszázadok során folyamatosan változtak, néhányan összekapcsolódtak a keresztény ünnepekkel is.

A pozícióváltásokat kísérő rítusok

Változik az egyén élethelyzete, feladatai, közösségben betöltött szerepe és helye. Ezek az átmeneti rítusok segítik az egyént, hogy megtalálja új helyét a közösségben, és segítik a közösséget is a befogadásban.

Ilyen pozícióváltást kísérő rítus a házasság szertartása is. Az ifjú pár elkülönül a környezetétől, majd fokozatosan lép bele az új helyzetbe. A szülői háztól való elszakadást segítette régen a legény-, és lánybúcsú, amikor a fiú fiútársaival, a lány pedig lánytársaival töltötte az utolsó éjszakát.

Az esküvői szertartás után a lakodalmas menet vagy az éjféli átöltözés is az új helyzetbe való beilleszkedést szolgálta.

A biológiai élet stádiumait kísérő rítusok

Ezeknek a rítusoknak a célja, hogy átjutassák az egyént egyik életszakaszból a másikba. Ide tartoznak a születéshez, felnőtté váláshoz, halálhoz kapcsolódó szokások.

Az életkor változásával az egyénnek mások a feladatai és a jogai a közösségben. A beavatási rítusok éles határvonalat jelölnek ki a gyerekkor és a felnőttkor között. A beavatási szertartás után a fiatal a törzs teljes jogú tagjává vált.

Mára az európai kultúrából számos átmeneti rítus eltűnt vagy jelentőségét vesztette. Az ember a rítusok hiányában magára maradt a változás okozta szorongással, kríziseivel. Az archaikus kor embere társaival együtt készült a változások átélésére. Ezzel szemben mai társadalomban az egyén egyedül alakítja ki életfilozófiáját, mellyel szembenéz a krízisekkel.

Felhasznált irodalom:

Bakó T. (2004). Utak és ösvények. Psycho Art, Budapest.