Rezíliencia, avagy a változásokkal való adaptív megküzdés (1. rész)

A rezíliencia azon személyes és környezeti tényezőket foglalja magában, amelyek elősegítik a veszélyeztetett életkörülmények ellenére történő sikeres alkalmazkodást, enyhítik a stressz negatív hatásait és lehetővé teszik a változásokkal való adaptív megküzdést. A rezíliencia emellett az egyéni megküzdési módokat próbára tévő túlzott stresszt követően a normál működéshez való visszatérés képességét is jelöli. Továbbá, a rezíliencia mint protektív faktor fontos szerepet játszik a depresszióval és egyéb pszichiátriai rendellenességekkel való megküzdésben egyaránt, valamint szorosan összefügg a pozitív érzelmekkel, melyek befolyással vannak az önbecsülésre. Akik magas szintű rezílienciáról adnak számot, nagyobb valószínűséggel alkalmaznak pozitív érzelmeket a kedvezőtlen élethelyzetekkel történő megküzdés során. A pozitív érzelmek, mint pl. öröm, érdeklődés, megelégedés és szeretet, kitágítják a gondolkodási mezőt és ezáltal hatékonyabb megküzdéshez vezetnek.

„A különösen reziliens személyiség átlagon felül hajlamos egy helyzetnek, eseménynek a jövendőre nézve aluldeterminált voltát felismerni, a helyzetet újraértelmezni, és például a szükségből erényt kovácsolva a váratlan lehetőségeket megpillantani”.

Fejlesztési lehetőségek

A fejlesztési lehetőségekről a következő részben írok részletesen, elöljáróban annyit mondanék: érdemes tudatosan keresni a komfortzónán kívüli tevékenységeket, helyzeteket, hogy aztán azokat teljesítve egyre erősebbé váljunk. Ez lehet bármi, ahol szembenézhetünk saját korlátainkkal: azokat átlépve, egy-egy kitűzött célt sikeresen teljesítve növelhetjük a rezíliencia-szintünket.

www.pszichologiai-tanacsadas.hu