Problémák a kamaszkorban – és a szülővel ki törődik?

Amikor a szülő hirtelen magára marad

Nem arra gondolunk, amikor a házasságban kenyértörésre kerül a sor vagy tragikus módon megözvegyül a szülő. A kamaszokat nevelő szülőkre jellemző, hogy ebben az időszakban magukra maradnak a problémáikkal, az őket érő sérelmekkel és a tehetetlenséggel. Mi ennek az oka? A szülő lelkifurdalása, hiszen a legtöbb anya és apa, ha a gyermek őt kritizálja, ellene lázad, illetve vele viselkedik tiszteletlenül, azt személyes kudarcnak érzi.

Amíg a gyermekek kicsik, a szülők szívesen beszélnek róluk, bátran kérnek tanácsot, illetve cserélnek eszmét a gyereknevelés kérdéseiben olyan családokkal, ahol hasonló korú vagy idősebb gyerek van. A kisgyermekkor biztonságos melegében növekvő kisember ugyan képes néha meglepő dolgokat tenni, mégsem lép át bizonyos határokat soha – a sejtjeiben érzi, hogy a szüleitől függ, rajtuk múlik az élete.

Azonban a kamaszkor egyik legfőbb feladata a gyermekkori határok túllépése, az önállósodás, a szülőkről való leválás, és az egészséges távolság megtalálása, ezért ebben az időszakban a gyereknek tulajdonképpen feladata a lázadás. Ezekre az eseményekre a szülő azonban már nem olyan büszke, gyakran érez fájdalmat vagy rémületet (mert úgy érzi, hogy kicsúszik a kezéből saját gyermeke), amely érzelmeket nem szívesen oszt meg másokkal.

Ép lélekkel túlélni

Ahogy a gyermekvárásra felkészül – vagy legalábbis próbál felkészülni – a szülő lelkileg, úgy érdemes készülni az első nagy fordulópontra, a serdülőkorra. Ahogy a pici érkezésével, itt is fenekestül felfordul az élet, és számos olyan helyzet, valamint élmény vár ránk, amelyre nem vagyunk, nem is lehetünk felkészülve. Ne feledjük azonban: nem a konkrét esetekre kell felkészülni, és nem az a helyzet kulcsa, ha a megfelelő reakciók, mondatok készen állnak a tarsolyunkban.

A legfontosabb az empátia, az együttérzés és a rugalmasság. Fogadjuk el, hogy a kamasz egészséges fejlődésének a lépcsőfoka a tőlünk való elszakadás, a túl szoros érzelmi szálak lazítása, és az önállósodás, ne vegyük a szívünkre az önállósodási próbálkozásokat. Mindig legyünk humorunknál, és egy csipet önkritikát sem árt bespájzolnunk,

Felszabaduló kapacitásainkkal forduljunk a párunkkal egymás felé, bátran vigasztaljuk egymást az érzelmileg felkavaró élmények után!